Századok – 1910

Történeti irodalom - Pintér Jenő: A magyar irodalom története a legrégibb időktől Bessenyei György fellépéséig. Ism. Tordai Ányos 53

54 történeti irodalom. Hangyaszorgalommal, fáradságos munkával apró kis kövekből építette fel irodalmunk történetének épületét. Mert hangyaszorgalom kellett ahhoz, hogy összekeresse, elolvassa, megbírálja az irodalmi kutatás minden eredményét a Specimentől s a Magyar Athénástól kezdve a múlt évben megjelent értekezésekig.1 A forrástanulmánynak ez a minden kérdésre kiterjedő, becsületes módszere lehetetlenné teszi ugyan a népszerű feldolgozást és előadást, de megbecsülhetetlen a tudomány szempontjából. Mert adja ugyan mindenütt a kutatások már eddig is ismert eredményeit, felsorolja az irodalmi élet eddig feltűnt összes jelenségeit, de megjelöli mindenhol hűségesen az utat is, melyen át az eredményekhez jutott. Hogy saját szavait idézzük : »Azt akartam ugyanis, hogy a ki a magyar irodalomtörténet tanulmányozására szánja magát, ebben a munkában ne csak a tudomány mai álláspontjáról legyen tájékoztatva, hanem egyúttal bepillantást nyerjen minden egyes irodalomtörténeti kérdés fejlődésébe is. Pontosan megtudhassa : mikor, hogyan és kitől indult ki az első kutatás ; miként fejlődött a meg-megújuló vizsgálódások fonalán ; végül mennyire van megvilágítva jelenleg . . . Egybegyűjtöttem a napjainkig megejtett összes kutatások eredményeit.« (I., XIV.) A forrásoknak ily széleskörű felkutatása, feltüntetése és felhasználása adja meg legnagyobb értékét könyvének. Nem nagy túlzás, ha azt mondjuk, hogy művének forrásairól beszámoló jegyzetei szinte vetélkednek az elméleti rész becsével. Kincsesbányája lesz könyve a kutatóknak s hálára kötelezett minden irodalmi kérdéssel foglalkozó írót, hogy elvégezte helyette a lélekölő, de alapozó forrástanulmányokat. Műve lehető teljességgel adja mindazt, a mit az irodalmi kérdésekről a jelen kutatások alapján meg lehet állapítani. Rengeteg anyaggal dolgozik, de módszere biztos, szeme éles, alig téved meg valahol a megcsontosodott vélemények, feltevések leszűrődött tanulságok útvesztőiben. Néha talán túlságosan is ragaszkodik a tekintélyek tanításaihoz oly kérdésekben, a hol pedig már egyszer elkelne az önállóbb vélemény is. Az irodalomtörténet felosztásában a régi nyomokon halad. Megtartja a korszakok meggyökeresedett elnevezéseit, határait, — csupán a felújulás korát tolja ki 1831-ig, Kazinczy haláláig, — bár maga is utal egyik forrásának erre vonatkozó javaslataira.2

Bizony vallás- vagy egyháztörténet jut az ember eszébe a ma szokásos 1 Legutolsó forrása Deák Ferencz, Irodalomtörténeti tanulmányok, Budapest, 1909. 2 V. ö. dr. Maczki, Népszerű felolvasások, 7—10 1. : mondai kor, codex-kor, sajtó-, irod. nyelv megalakulásának-, hanyatlás-, classieismus-, romantieismus kora s a nemzeti aranykor.