Századok – 1910
Kisebb közlemények. - Pivány Jenő: Mann Dudley Ambrus jelentése Clayton M. János külügyministerhez. - I. 563
588 kisebb - közlemények. 589 munkáját ; ha ugyan Napoleon Lajos valóban ellenszenvvel viseltetett irányukban. Most Németország kisebb államai kerülnek sorra. Vájjon Ausztria vagy Poroszország tartja-e meg valamennyit, vagy egymás közt fölosztják-e őket, nem nagyfontosságú. Mindkettejük octroyált alkotmánya egyformán kifogás alá esik. Gyakorlati működésükben, mindkettőnek tételei egy tuczat szóban fejezhetők ki. Nem jelentenek egyebet, mint hogy Ferencz József és Frigyes Vilmos, Miklós kegyelméből, korlátlan uralkodók, hatalmas hadsereggel bírnak, és alattvalóikat föltétlen engedelmességre szorítják. Oroszország, Ausztria, Poroszország és a kisebb német államok katonai ereje körülbelül 2,150.000 ember, a melynek föntartására évenként legalább száz millió dollárt költenek. Ezen óriási hadsereget még nagyobbítani is akarják (Oroszország máris kiadott egy ezt czélzó rendeletet a saját hadseregére vonatkozólag) és, a mint most bizonyosnak látszik, az önkényuralom megalapítására, illetve föntartására fogják fölhasználni. Ha tehát Napoleon Lajosnak sikerül a franczia császári trón visszaállítása, »rokonának« lesz rá gondja, hogy a korona az ő fejére kerüljön és ott is maradjon. Helvetia megszüntetését talán elhalasztják, a mig a köztársaság alkotmányát formailag el nem törlik. Francziaország akkor nyíltan fog az autokratával együttműködni, a mint Napoleon Lajos egész kormányzása alatt titokban tette volt. Anglia, óriási baklövései miatt, nem fog a continensen többé meghallgatásra találni, sőt nem is valószínű, hogy a körülményeknek ilyetén ellene való kialakulása folytán megkísértené, hogy erejét éreztesse. Milyen más lehetett volna a helyzete ! Mielőtt Oroszország Ausztria megmentésére sietett, Magyarország függetlensége már úgyszólván meg volt alapítva. Az autokrata az udvarához közel álló egyik képviselőnknek bizalmasan állítólag ezt mondotta : »Vagy az Önök kormányrendszere, vagy az enyém«. Azt hiszem, hogy ezen érzelemből bennünket utóbb egészen kizárt. Mert mult hó 29-iki manifestumában ezt mondja : »Eltelve hálával ö iránta, a kitől származik minden áldás, teljes szívünkből kiáltunk föl : Isten velünk van. Halljátok, emberek, és higyjétek el : Isten valóban velünk van«. Minthogy az autokratia millenniuma nem következhetik el, a míg köztársaságok léteznek, a czár az ő diadalában minket talán természetes ellenségeinek fog tekinteni. Ez annál is valóbbszínű, mert hazánk azon sok ezer ember menedékhelye, a kiket az ő rendszere kiűz otthonukból. 1823-ban Francziaország kardját a Szent Szövetség szolgálatába állította, a mely nemcsak az akkor uralkodó dynastiákat akarta állandókká tenni, hanem egy időben oly eszméket is táplált, hogy a hatalmi egyensúlyt az amerikai continensen is szabályozza, A nél-