Századok – 1910

Kisebb közlemények. - Pivány Jenő: Mann Dudley Ambrus jelentése Clayton M. János külügyministerhez. - I. 563

582 kisebb - közlemények. 582 rozását, hogy czéljának ily sikeres elérése után az 1815-iki egyezményhez fog ragaszkodni. öcscsének, Mihály nagyherczegnek, halála következtében az autokrata néhány nap előtt Varsóból Szt. Pétervárra utazott. Hivatalosan kihirdették már, hogy e hó 21-ikétől kezdve Velencze »szabad kikötői« kiváltságai megszűnnek. Napoleon Lajosnak Ney-hez intézett levele mindenütt, a hol olvasták, nagy meglepetést okozott. Az abban kifejezett érzelmeknek oly értelemben, mintha valóban a szabadelvű kormányzás ügyét akarnák előmozdítani, semmi értéket sem tulajdonítok. Szeretetlennek látszhatom, de nem vagyok képes mást hinni, mint hogy Francziaország elnökét minden cselekedetében a császári trón visszaállítása iránti féktelen vágy vezérli ; és hogy a levél közlésének czélja az volt, hogy neve az európai nyilvánosságban ismét előtérbe jusson. Bizonyos, hogy Róma sajnálatraméltó állapotban van, de nem roszszabban, nünt a milyent a franczia kormány előre láthatott, a mikor a köztársaság megrontására határozta el magát. Oudinot expeditiója nemcsak helytelen volt, hanem rosszat sejtető, sőt, attól tartok, rosszindulatú is. Az előkelő osztrák polgári és katonai hivatalnokok tanácsa, a melyről utolsó jelentésemben már megemlékeztem, folytatja munkáját. Ügy tudják jelenleg, hogy Magyarország szervezésével foglalkozik. Éber figyelemmel kell az ezen birodalomban lévő érdekeinken őrködni, a mit bizonyára ön sem fog elmulasztani. Egyik legközelebbi jelentésemet e tárgynak szándékozom szentelni. Stiles vir értesítette titkárját, hogy körülbelül 20-ikán fog állomási helyére visszatérni. 12. Szám. Bécs, 1849. szept. 27. Uram ! A hódítás immár teljes. Osztrák lobogó leng Komárom fölött. Magyar kar nem emelkedik föl többé az önkényuralom ellen. A magyar kormány még július 21-ikén is biztos reményt táplált a végleges siker iránt. Az országgyűlésnek aznap Szegeden tartott ülésén a belügyminiszter, a most közölt napló szerint, az ország helyzetéről annyira kielégítő, részletes jelentést tett, hogy az helyeslésre talált még azon képviselők között is, a kiknek aggodalmai hozzájárultak volt a jövőnek borússá tételéhez. Beszéde vége felé a miniszter a következőket jegyezte meg : »Ha hadaink oly vitézül küzdenek tovább, mint eddig ; ha vezéreiknek nincs egyéb, vagy kevésbbé méltó, czéljuk, mint a haza fölszabadítása ; ha a népünk fölkelő millióiban rejlő rendkívüli erőt kedvezően tudjuk fölhasználni ; ha a nemzet türelmesen és oly haza-