Századok – 1910

Értekezések - REISZIG EDE: A János-lovagok Sopronban. - I. közl. 542

A JÁNOS-LOVAGOK SOPRONBAN. ELSŐ KÖZLEMÉNY. A jeruzsálemi Szent János-lovagrend magyarországi házai közül csak alig egynéhányat találunk, a melyek alapításuktól kezdve az egész középkoron át fennállottak. A XIV. században, az Anjouk idejében, a lovagrend hazánkban a legnagyobb virágzását érte el, főleg Nagy Lajos király uralkodása alatt, s míg egyfelől a lovagi szellem elterjedésével kiváltságos helyzete mindegyre növekedett, addig másfelől a templomos-rend feloszlatásával, ennek birtokai révén jelentékeny vagyonra tett szert s gazdaságilag is a virágzás tetőpontjára jutott. De már Nagy Lajos király halála után a rend hazai történetében a hanyatlás kétségtelen jeleivel találkozunk. A beiháborúk, a pártküzdelmek közepett a lovagrend birtokainak tekintélyes részét elvesztette, a lovagházak egy része elpusztúlt, vagy elhagyottan állott, s a hozzájok tartozó birtokok részben közpréda tárgyaivá lettek, részben eladományoztattak ; a mit a lovagok meg bírtak menteni, szorúlt anyagi helyzetük következtében azt is elzálogosítani kényszerültek. Palizsnai János vránai perjel lázadása hosszabb időre eljátszotta Zsigmond király jóindulatát a rend iránt. Csak midőn a husziták ellenében mindegyre nagyobb szükség volt a lovagok kardjára, kezdett némi javulás beállani a lovagrend magyarországi helyzetében is. Bár Hunyadi Mátyás király több ízben kimutatta a lovagok iránti jóindulatát, miről többrendbeli adománylevele is tanúskodik, a lovagrend magyarországi hanyatlását nem volt képes megakadályozni. A XV. századtól kezdve a vránai perjelség mindegyre több birtokot ragadott magához, az egyes lovagházak egymásután szűntek meg, úgy hogy a XVI. század elején a dráváninneni országrészekben egyedül Esztergom, Győr, Sopron és Székesfehérvár állottak fenn, és a mohácsi vészt csupán a három utóbbi élte túl. Székesfehérvárnak 1543-ba,n a törökök által történt elfoglalása következtében az ottani rendház is megszűnt, Győr sem