Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - IV. és befejező közlemény 460

470 dr. komáromy andrás. lelkesedett 1

és élete legfőbb czéljának, valódi hivatásának a hadakozást tartotta, jámbor falusi gazda lett, a ki szántott-vetett, határt igazított, birtokügyeit rendezgette, szorgalmatos gondot viselvén atyjától reá szállott, vagy azóta keletkezett törvényes dolgaira. Talán családi boldogsága, a természet szeretete, a szabad emberhez annyira méltó földműveléssel járó apró-cseprő gondok s a rossz szomszédokkal való pörlekedés elfeledtették vele a nagyságról és dicsőségről való fényes álmokat, gyermekkorának, ifjúságának szép emlékeit, vágyait és reményeit. Ki tudná ezt megmondani ? De gyakorta föltámadhatott lelkében az örökre elhagyott szülőföld képe, mint a gyermekben az édes anya után való sóvárgás, midőn őszre fordulván az idő, a vár fokáról a költözködő darvak után messze távolba,a szegény pusztuló Magyarország felé nézett. . . Mert Erdélyben idegennek érezhette magát, ámbátor legnagyobb birtokosai közé tartozott annak a kis bérezés hazának, melynek független államiságát a nagyeszű, de szerencsés politikusnak éppenséggel nem mondható Fráter György ebben az időtájban igyekezett szilárd alapokra fektetni. De a kincstartó barát, a ki János király fia, illetőleg Izabella nevében szinte korlátlanul uralkodott, mint atyjának a politikában hű szövetséges társa, neki régi jó akarója, a kivel 1541-ben együtt védelmezték Budavárát, — minden dolgában elősegítette s a hol kellett pártját fogta. Fráter Györgynek köszönhette azt is, hogy a török békében hagyta, mert a portán notorius ember volt, akár csak Zrínyi Miklós, s éppen hogy megtűrték Erdélyben a kanczellárius hűtlen fiát, és azt hánytorgatták, hogy a császár tiszta szívű hivóket akar, nem kiteleneket (id. h.). No de már ez túlságos kívánság volt tőle s ilyeneket csakugyan nem találhatott volna a jó hazafiak között sem Erdélyben sem Magyarországon. A barát szíve fenekén éppen úgy, vagy talán még jobban gyűlölte a törököt, mint Verbőczy Imre. Mert ez, nyilt csatában mérkőzhetett velők, de neki titkolózni, hízelegni, kétszinűsködni kellett, hogy túljárjon az eszükön és kitűzött czélját elérhesse. Verbőczy fia legelső dolgának azt tartotta Erdélyben, hogy a vingárti uradalomhoz való jogát rendezze. Ennek ugyanis csak a fele volt Szerecseny örökség, másik felét Gibárti Keserű Mihály özvegye, Bánffy Magdolna bírta. Verbőczy a Szerecseny részre Izabella királynétól adományt szerzett, de a birtokba iktatásnak sógora, az akkor éppen Kecseten tartózkodó Patócsy Ferencz 1547 1 Szapolyai János király titkára, Bácsy Ferencz írja ezt 1534-ben Somlyai Báthory András erdélyi vajdának. Levelének töredéke a budapesti kir. tudományegyetem könyvtárának kéziratai között őriztetik.