Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - I. közl. 24

BETHLEN ISTVÁN TÁMADÁSA 163Ö-BAN. 35 szíves fogadtatása sok gondot okozott, »a tanácscsal való egyértelemből« Zólyomit elfogatta s hosszas per után 1 birtokvesztésre és örökös fogságra ítélte. A per lefolyása, melyet maga a fejedelem irányított,2

kétségtelenné tette Bethlen István előtt, hogy Rákóczy kíméletlen és erőszakos ott, hol fejedelmi tekintélye és érdeke forog koczkán ; nem csodálkozhatott tehát azon sem, hogy az 1633 áprilisi országgyűlés főleg ő reá czélozva ismét kimondja, hogy »minden ember tartozásképpen sine respectu personarum« hűségesküt tegyen ; »az kik penig halogatnák,... comperta rei veritate«, jószágvesztésre ítéltessenek. Ugyanezen büntetés terhe alatt kötelesek továbbá a fiscalis várak birtokosai s őrségei is hűségesküt tenni.3 Bethlen, ki az előbbi országgyűlési végzésekről tudomást sem vett, most mégis megígért annyit, hogy »jó módok alatt« hűséget esküszik,4

csakhogy ezek a »jó módok«, melyeket az öreg űr magatartása igazolására s talán hangulatkeltés czéljából is jónak látott nyilvánosságra hozni, lényegesen rontottak viszonyukon. Bethlen felfogása, mint láttuk, eddig is az volt, hogy neki Rákóczyval szemben kivételes helyzete van, hogy ő nem egyszerűen alattvaló, hanem bizonyos tekintetben a fejedelem mellett áll, kinek kötelessége benne a volt fejedelmet tisztelni. Rákóczy ellenben tudni sem akart valóságos vagy képzelt előjogairól, s ha magatartását eddig el is nézte, azt kizárólag méltányosságból tette. Mihelyt azonban Bethlen jogokra hivatkozott és feltételekkel állott elő, Rákóczy a törvény betűinek rideg álláspontjára helyezkedett, mely kivételes jogú alattvalói viszonyt nem ismer. Már a kis gróf halála után is — a mi Bethlenék hiedelme szerint Rákóczynak nagy örömet okozottB

— nyilvánvalóvá lettek a köztük fenforgó ellentétek. Rákóczy ugyanis ifj. Bethlen István hagyatékából két birtokot : Bábolnát és Monorát a kincstár számára követelt, azzal okolván meg kívánságát, hogy a Bábolnára vonatkozó donatiót, mely Bethlen Gábor végrendelete szerint a kis grófot illette, tulajdonképpen az öreg úr Íratta be 1 Erd. Orsz. Emi. IX. 340. s köv. 11. Kemény: Önéletírása. 257. s köv. 11. Szalárdi : Siralm. magy. Urán. 90. s köv. 11. Illésházy Gáspár emlékirata. Tört. Tár. 1891. 563. 1. és Szilágyi S. : I. Rákóczy György. 244—45. 11. 2 Kemény : Önéletírása. 257—58. 11. 3 Erd, Orsz. Emi. IX. 325—26. 11. * Szilágyi : Rákóczy és Pázmány. (Rajzok és tanulmányok. I. k. 150. 1.) Erd, Orsz. Emi. IX. k. 209. 1. Szilágyi : I. Rákóczy György. 259. 1. 5 »Rákóczy igen keveset feleségével együtt bánkódék, tudván, hogy már egyik, kitül féltené fejedelemségét, elment az rajta valóval.« Illésházy Gáspár emlékirata. Tört. Tár. 1891. 563. 1. 3*