Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - III. közl. 38

398 DIÍ. KOMÁROMY ANDRÁS. öljétek le mindnyáját. 1

Erre a jó vitézek Istennek ajánlották lelküket és háromszor egymásután Jézus-Máriát ! kiáltván, megrohanták a pogány ellenséget. Nagyobb részük ott esett el a kapu előtt, mert a rengeteg török sziklafal gyanánt körülfogta őket. Sokat az ároknak, a mocsárnak szorítottak és menekülés közben nyíllal, puskával, hajítódárdával gyilkolták őket. A mocsárban sok búvó és rejtekhely volt, némelyek arrafelé futottak ; de a szultán az ostrom alatt hatalmas gátakat csináltatott s azokon keresztül szabadon jártak-keltek. Az ellenség tehát ott is fölkereste és leöldöste, rabbá tette a boldogtalanokat. Varkocs és az idegen lovagok színe-java élve nem akart az ellenség kezébe kerülni. Rettenetesen harczoltak és mind egy lábig levágatták magukat. Yarkocs fejét a szultán parancsára nagy diadallal hurczolták körűi a városban. A nagy vérontásban, a lakosokon kívül 1500—2000 vitéz esett el, de azért a várbeli olaszok és németek nem akarták feladni magukat. De a polgárok, élükön Orbán bíróval, a kiről azt állítják, hogy eleitől fogva a törökkel czimborált, már a szeptember 2-iki roham után kegyelemért könyörögtek és alkudozni kezdtek a basákkal. Harmadnapra a bíró, az 500 főre olvadt őrségnek egyik kapitányával, a porkolábbal és a papsággal együtt megjelent a török táborban és átadta a vár kulcsait a szultánnak.1 1 Az előadottakra nézve 1. Kovachich: Scriptores rerum hung, minores. Tom. I. pag. 77—80. (Egy névtelen olasz tudósítás.) Stella : De Turcarum successibus. (Schwandtnernél : Scriptores rerum hung. II. 379—383. 1.) Verancsics id. m. II. к. 247—252. 1. Brutus id. h. II. к. 328—330. 1. Szerémi azt állítja, hogy azok a vitézek, a kik előtt a polgárok a kaput bezárták, mindnyájan magyarok voltak. A polgárokat, különösen a lutheránusokat, a kiket engesztelhetetlenűl gyűlölt, árulóknak tartja, de Varkocs haláláról nem emlékezik meg. (ld. m. 393. 1.) A Verancsics-féle magyar krónika (id. h. III. к. 86. 1.) szintén a polgárokat vádolja s az ösmeretlen olasz tudósító szerint is azok zárták be a kaput. A török írók úgy tüntetik fel a dolgot, hogy a magyarok általában készek lettek volna meghódolni a szultánnak, de az idegen katonák ellenszegültek, ezt azonban jobbára csak a szökött keresztény rabok után állítják, a kik a magyarokat szerették volna megmenteni a szultán boszujától. Szinán csaus elbeszélése szerint azért zárták be a kaput, hogy eltétessék láb alól azokat a vitézeket, a kik a várat semmiképen sem akarták feladni. Tliury id. m. II. к. 34—36., 247—253., 349— 360. 1. Budai : Polgári lexicon III. к. 376—377.1. Horváth Mihály : Magyarország történelme IV. k. 192—194. 1. Szinán csausnál azt olvassuk, hogy mikor a védők kegyelmet kaptak: »a Varkocs nevű gyaur — ez volt tulajdonképen a bégjük — kijött a várból és átadta annak kulcsait a szultánnak«. Majd elbeszélvén, hogy a várbelieket szeptember 4-én egyenként a basák elébe vezették, czédulát adtak a kezükbe, hogy minden holmijukkal tetszésük szerint bent maradhatnak vagy dolgukra takarodhatnak, ekkép folytatja : »Másfelől Üsztiini Belgirád várának bégje, a Varkocs nevű gyaur, kézcsókra jönni óhajtott. Tehát összehivatott a diván s az említett gyaur egy másik előkelő gyaurral eljővén, kezet csókolt és kaftányt