Századok – 1910

Értekezések - PIVÁNY JENŐ: Mann Dudley Ambrus küldetése 353

MANN DUDLEY AMBRUS KÜLDETÉSE. 367 ő a maga nagy tekintélyét nem veti latba, ki tudja, megkaptuk volna-e valaha az érdekes okmányokat. A newyorki Times egy közleményéből kitűnt, hogy az okmányok megjelenése bizonyos aggodalmat okozott a washingtoni osztrák-magyar nagykövetségnél, a mely szükségesnek tartotta az amerikai külügyminisztériumhoz kérdést intézni az iránt, hogy mi czéljavolt a hatvanéves iratok éppen most való közlésének. A kapott válasz — hogy Lodge senator tisztán azért indítványozta az iratok kinyomatását, mert történelmi értékük van — eloszlatta az érzékeny nagykövetség aggodalmait. Bizonyosan tudom, hogy sem Lodge senatornak, sem a senatusnak általában sejtelme sem volt a Magyarországon akkor uralkodó politikai izgatottságról, mert az amerikai lapok nem foglalkoztak vele. Tévedés volna tehát az iratok közlésében a mai Magyarország mellett való tüntetést látni. Ezen kis diplomatiai incidens, valamint azon körülmény, hogy az iratokból a senatus rendeletére két kiadás készült, a melyekből csak a második, »javított« kiadás került forgalomba és hogy tizenegy jelentés kivonatnak van jelezve, azon hitet ébresztette az amerikai magyar sajtóban, hogy az első kiadás teljes volt, a másodikból azonban az osztrák-magyar nagykövetség állítólagos tiltakozása miatt bizonyos részleteket kihagytak. Abból, a mi a második kiadásban megjelent, egyáltalában nem tűnik ki, hogy a senatus az osztrák érzékenységet nagyon kímélni akarta volna. Lodge senator pedig azt írta nekem, hogy a külügyminisztérium az első kiadást csak kivonatosan készíttette el, a minek folytán ő azt a senatussal visszaküldette és hogy a második kiadás ennélfogva teljes. Hogy miért van mégis tizenegy jelentés a második kiadásban is kivonatnak jelezve, azt a senator nem magyarázta meg. A mostani kiadvány tizenhét jelentést foglal magában, holott 1850-ben Taylor elnök csak tizenhatot terjesztett volt be, a melyek keltét ismerjük az elnöki üzenetet kísért jegyzékből, összehasonlítva ezen keltezéseket a most megjelent iratok keltével, kitűnik, hogy a Bécsből 1849 augusztus 24-iki kelettel küldött jelentést 1850-ben nem terjesztették volt a senatus elé. A jelentések számo-