Századok – 1910
Értekezések - PIVÁNY JENŐ: Mann Dudley Ambrus küldetése 353
360 I'IVÁN'Y JENŐ. merése és egy követnek a magyar kormányhoz való küldése iránt. Ez az okos, de prózai gondolat azonban sehogy sem illett bele a költői hangulatba, s ezért a mi magyarjaink a róla való határozathozatalt a legközelebbi gyűlésre halasztották.1 A legközelebbi gyűlésről azonban az újságok nem adtak hírt, s így valószínű, hogy a newyorki magyarok mindakét eszmét elejtették, mihelyt a lelkesedés szalmatüze kialudt. Pedig bizonyos, hogy azontúl is eljártak a Shakespeare Hotel-be, sőt vígan is lehettek, mert a New-York Tribune 1849 június 23-án örömmel jelenti, hogy az a magyar, a ki a Shakespeare Hotel harmadik emeleti ablakából kiesett volt, ámbár félkarját le kellett vágni, már a fölgyógyulás útján vagyon. Breisach látván, hogy ezek az emberek még nem értik meg az Amerikában kínálkozó lehetőségeket, végre a saját nevében intézett kérvényt Taylor Zachariás elnökhöz,2 a melyre az elnök megbízásából Clayton M. János külügyminiszter válaszolt. Ezen válasz szövegét, minthogy a magyarországi ügynök jelentéseiben többször történik rá hivatkozás, itt közlöm. >>Külgyüminisztérium, Washington, 1849 junius 25. Uram ! Az elnök fölkért annak elismerésére, hogy az On f. hó 9-iki levelét, valamint a newyorki magyarok és mások gyűléséről szóló nyomtatott jelentést, megkapta. E dolgok nem kerülték el a kormány figyelmét. Ez ország kormánya és népe mély érdeklődéssel viseltetik a Magyarországon most történő események iránt és minden oly informatiót, a mely alkalmas az azon ország és Ausztria és Oroszország között jelenleg folyó küzdelemre világot vetni, csak örömmel fogadhat. Az Egyesült-Államoknak az a politikája és gyakorlata, hogy elismer minden olv kormányt, a mely meggyőző bizonyítékot nyújt a világnak, hogy képes magát föntartani. Ha Magyarország ezen egyenlőtlen küzdelemben megállja a helyét, nincsen semmi okunk arra, hogy függetlenségét ne ismerjük el. Hihető, hogy a congressus helyben hagyná ezen eljárást, a mely esetben ezen kormány igen szerencsésnek érezné magát, ha a 1 Neiv-York Tribune, 1849 május 28. és 31. 2 Ismertetését lásd Kropf id. czikkében.