Századok – 1910

Tárcza - Veress Endre felolvasása Züllich Rudolfról 1910. febr. 23. 345

tárcza. 345 — IGAZGATÓ-VÁLASZTMÁNYUNKAT a f. évi márczius 17-ikén tar tott r. közgyűlés bizalma három jeles új taggal egészítette ki. Dr. Gombos F. Albin fővárosi középiskolai tanár, a Középkori Krónikások fáradhatatlan és tudós szerkesztője, dr. Dőry Ferencz orsz. levéltári fogalmazó, a hazai művelődéstörténelem kiváló munkása, ki folyóiratunkat is számos becses dolgozattal gazdagította és dr. Melich János, a kitűnő szlavista és a magyar őstörténet egyik hivatott müvelője, folyóiratunk olvasóközönségének szintén régi ismerőse jutottak be a választmányba, őszintén üdvözöljük őket vál. tagjaink sorában s fiatal erejüktől nemcsak felpezsdülő szellemet várunk, hanem azt is reméljük, hogy fokozott buzgalommal fogják Társulatunk czéljait előmozdítani. — EGY RÉGI ERDÉLYI SZOBRÁSZ. AZ Erdélyi Múzeum Egyesület bölcsészettörténettudományi szakosztálya februárius 23-iki szakülésén érdekes előadást tartott dr. Veress Endre tagtársunk egy alig ismert régi szobrászunkról, Czélkuti Ziillich Rudolfról, a ki 1813-ban a gyulafehérvári várban született és Ferenczyvel a magyar szobrászat első úttörői közé tartozik. Atyja kívánságára katonai pályára lépett, de lemondott tiszti rangjáról, hogy hajlamait követve, a szobrászatnak éljen. Előbb Bécsben tanult, honnan 1839 végén Rómába vándorolt s ott alkotta meg két legszebb művét, a Madonna és Juno szobrait, melyek jelenleg a Szépművészeti Múzeum tulajdonai. Gróf Gyulay Lajos és Döbrentei voltak lelkes pártfogói, de ez utóbbi halálával, 1851 elején hazajött és Pesten dolgozott. Kisebb munkáiból a felolvasó kikutatta Vörösmarty, Széchenyi, Petőfi, Kisfaludy Sándor mellszobrait, melyeket sok példányban öntetett, hogy legyen miből élnie, míg Berzsenyi-je a Nemzeti Múzeum lépcsőházában látható. Ö készíté 1858 tavaszán a legelső magyar emlékszobrot is, Katona Józsefnek a Nemzeti Színház előtt felállított szobrát. De ez gyenge volt, épp úgy, mint a balatonfüredi sétányra került Kisfaludy szobra, úgy hogy később eltávolították helyeikről. Kudarcza annyira elkeseríté Czélkutit, hogy kivándorolt Párizsba, onnan Olaszországba, Egyiptomba s majdnem harminez évig élt még elfeledten, bolyongva s a természet szépségeiben gyönyörködve, míg 1890 januárius 13-án Kairóban meghalt. Műveit Veress vetített képekben is bemutatta és érdekes, hogy kámea- és ékkőfaragással is foglalkozván Rómában meg Párizsban, ő volt az első magyar művész, a ki e téren is érvényesíté tehetségét, mely a mostoha viszonyok közt kellően nem fejlődhetett. — KÉRELEM. Dr. Gálos Rezső a Századok márcziusi füzetében Molnár István értekezésének bírálatával kapcsolatban szóvá tette, hogy Ígéretemnek, mely szerint Rozsnyai >>Horologium Turcicum«-át SZÁZADOK. 1910. ív. FÜZET. 24