Századok – 1910

Történeti irodalom - Kecskeméthy Aurél naplója 1851–1878. Ism. Mangold Lajos 320

324 történeti irodalom. 324 (107. 1.). Munkaereje nőttön-nő, a legkülönfélébb terveket szövi. Röpiratokat ír, élczlapot indít (a Handabandát, mely megbukik), kiadja szikrázó elmésségű Fény és Árnyképei-t, megverekszik politikai ellenfeleivel (Reviczky Szevérrel és Kemény Zsigmonddal), három hivatalához még néhányat keres és Falkkal szemben akadémiai tagságra pályáz. Midőn mégis Falkot választják meg, azzal vigasztalja magát, hogy »nem dicsőség annyi .... firkászszal egy rangban lenni« (119. 1.). Ezek voltak életének legmozgalmasabb napjai : egészben siker környékezte és még sincsen megelégedve. Legkevésbbé elégítette ki a hatalmasokkal való érintkezés és »lógós« helyzete. Pálffy tábornok katonai modora és beszéde megtetszett neki ugyan, és örült, hogy Haynau volt szárnysegéde nem inaugurált újabb rémuralmat. Csakhogy ez a teljesen »politikátlan ember« nem akart ő reá hallgatni és két balkézzel kontárkodott. Kenyértörésre azonban közöttük csak akkor került a dolog, midőn »ez a Shakespeare tollára érdemes compositiója a macskának és majomnak« arra akarta Kecskeméthyt kényszeríteni, hogy mint kém járjon fel a Kaszinóba. »Ennél mégis gentlemanebb vagyok«, jegyzi meg Kecskeméthy és nem engedelmeskedett. Forgách kanczellárral hasonlóan gyűlt meg a baja. így ír róla : »Ha nem is svindler, de felületes ember benyomását teszi reám« (135.), pár hónap múlva pedig így tör felette pálczát : »Forgách szólni sem mer a Fölségnek, de talán még merne, de nem tudja, mit kelljen mernie« (146.). »Dehogy is van programmja !« Pálffy és Forgách viszonozzák érzelmeit és elcsapással fenyegetik, sőt Forgách Kecskeméthyt egy alkotmányos ízű czikke miatt tényleg elmozdítja a Siirgöny-tő\. Ámde a helytartótanács úgy vélekedett, hogy a finom pennájú Kecskeméthy »nélkülözhetetlen« és ráizent a kanczellárra, hogy őt legalább titkos munkatárs gyanánt a lapnál alkalmazza, a mi megint Kecskeméthynek nem volt ínyére. Még feszültebb lábon állott Zichy Hermann kanczellárral, kinek gorombaságait azzal torolta meg, hogy váratlan csúfos bukásának titkos történetét naplójában megörökítette (188. 1.). De nemcsak pesti, hanem bécsi hírek is lekötik figyelmünket. Elkísérjük Schmerling-hez, ki Kecskeméthy előtt elhárítja magától a germanizálás vádját. Azt hangoztatja, hogy az osztrákok a magyarokkal szemben türelmesek : »Wir lassen ihnen ihre ungarischen Hosen«. (176. 1.) A miniszteri tanácsban Schmerling másként beszél, ott bezzeg forradalom kitörésével fenyegetődzött, ha az udvar a Reichsrat háta mögött békülne ki a magyarokkal. (153. 1.) Üres fenyegetés, hiszen a bécsiek még az alkotmány felfüggesztésével szemben is »többet érdeklődtek Gallmayer k. a. fellépte, mint a politika iránt«. (198. 1.) Kecske-