Századok – 1910

Történeti irodalom - Kecskeméthy Aurél naplója 1851–1878. Ism. Mangold Lajos 320

322 törtéket! irodalom. miniszter ügyes ámítással a közjóllét emelését szolgálta, Kecskeméthy üdvösnek és szükségesnek kezdte tartani. Az absolutismusnak tetszetős leplébe burkolt elvei által megmételyezve, maga is elhitte, hogy a kiskorúságra kárhoztatott Magyarország rászorul Bach rendszerére és csak ritkán, ha zsarolás- és erőszakról értesül, ocsúdik fel tespedéséből és káromkodva veti oda naplójába : »Kutyáúl mennek a dolgok Magyarországban« (59. 1.). Bach egyébiránt jóindulattal volt Kecskeméthy iránt, tréfálkozott, enyelgett vele és csak folyton ismétlődő előleg-kérelmein ütközött meg (17. 1.). Még keresztapaságot is vállalt Kecskeméthy fiánál, de midőn megtudta, hogy Kecskeméthy lutheránus, visszalépett, a mi Kecskeméthyt nagyon bosszantotta, (»ilv szép dolgot így elkontárkodni !«) Mellesleg megjegyzem, hogy Kecskeméthy pár év múlva azután a katholikus hitre tért. A fizetés és előleg volt ez idő szerint Kecskeméthy pályájának legfőbb gondja. Kezdetben mint rosszúl fizetett diurnista és censor, 1854 nov. óta pedig mint rendőri biztos, vagyis »mint rettenetes budai bűzzel bíró« bureaukrata vergődött és annyit nyomorgott, hogy derék nejének is hímzéssel kellett naponta pár krajczárt szereznie {22. 1.). E czifra nyomorúság és »művelt emberhez nem illő állapot« nagyon is sértette önérzetét, de még inkább tiltakozik ellene epikuraeus természete. Kecskeméthy azok közé tartozott, kik szegénységük ellenére lehetőleg úriasan szerettek étkezni. — Aránylag rövid idő alatt már kielégíthette ebbeli óhajait. Mint a Magyar Hirlap bécsi lap levelezőjének, a Heckenast-nál megjelent »Űrbéri kommentár«-nak és az új büntetőtörvkönyv népszerű kiadójának jövedelme már 1853-ban 3100 forintra emelkedett. Igaz, <ő ezzel sem érte be, holott »más annak felével is beérné«. De már módját ejthette, hogy néhány barátja társaságában a »Munsch«ban, vagy a »Kaiserin Elisabeth«-ban moseli bor vagy pezsgő mellett mulasson, a Lugeck negyedik emeletéről a Glacis-n bérelt szép lakásba hurczolkodjék át, a nyarat pedig Gersthofban vagy Heiligenstadtban töltse. Maga írja (42. 1.) »Munka és Saus und Braus között folynak le napjaim«. Gourmet hírnevéhez egyébiránt élte alkonyáig hű maradt és utóbb a Frohner szállóban rendezett estebédei élő tanúk szerint párjukat ritkították. Politikai hitvallása ez idő szerint azokhoz fűzte, a kik, az ó-konzervativek példájára, magyaroknak vallották ugyan magukat, de az osztrák birodalom keretében akarták a sem politikai, sem gazdasági, sem kulturális tekintetben önállóságra nem termett, szóval kiskorú Magyarország jövőjét biztosítani (XLI—XLII.). Világos óta nem hitt a nemzeti állam jövőjében és ebben a pessimistikus felfogásban egyetértett az önkínzási