Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - II. közl. 283

verbőczy istván és fia. 291 bői 300 jó lovas vitézt küldött Csehországba, Ferdinánd királyszolgálat jára . A hadak csakhamar téli szállásra takarodtak, de Verbőczy fiát nem hagyta nyugodni tüzes vére. Döbrögöz várából tovább csatázott a Veszprémet, Tolnát, Baranyát szüntelen rabló és hódoltató ellenséggel.1 Pécs főpapja, Váraljai Szaniszló, azelőtt fejérvári prépost és János király személynöke, a ki Ferdinándtól 1541 október 20-án, átpártolása jutalmául kapta a püspökséget, Verbőczy fiát nem igen kedvelte. De azért a közös ellenségre való tekintetből jó szomszédságot tartott vele s többször adott neki segítséget, mikor lesre vagy csatára indult. Állítólag a püspök katonái egy alkalommal komoly veszedelemből mentették ki őt, midőn szerencséjében elbizakodva a török kezén levő Szekszárdot vakmerőképpen megtámadta. Verbőczynek erről a kalandjáról bővebb tudomásunk nincsen, a püspök csak azt jegyzi meg, hogy mindjárt karácsonyután történt. De, úgy látszik, okúit a maga kárán, mert a következő esztendőben Bánffy Boldizsárral és Palota vár urával, Podmaniczky Rafáellel (vagy talán Jánossal?) szövetkezett, hogy egyesült erővel jobban boldoguljanak és alkalomadtán nagyobb kárt tehessenek az ellenségben. Ez a szövetség sehogy sem tetszett a püspöknek. Gyanúsnak és veszedelmesnek tartotta és 1543 márczius 5-én kelt levelében jelentést tett arról a helytartótanácsnak. Erősen panaszkodik Verbőczyre, hogy nem elegendő neki a királytól járó fizetése mellé Tolna és részben Somogy vármegye adója, de ráadásúl még a szegénységet, különösen az ő jobbágyait a pogánynál is kegyetlenebbül sarczolja.2

Ezt annál inkább fájlalja, mert mindenkor jóakarója volt, tanácsát, támogatását sohasem vonta meg 1 Egy ismeretlen ember írja 1542 szeptember 21-én Gyulafejérvárról : »Cives Zegedienses seripserunt hue filium magnifici olim domini Stephani Verbewty, qui mille equitibus in Tholvani (!) impetum fecit et quodquod turcos ibidem reperit, omnes occidit. (Erdélyi Országgyűlési Emlékek I. к. 140. 1.) Ügy látszik, hogy a török kezén levő Tolna megrohanásáról van szó s a rajtaütés akkortájban történhetett, mikor Verbőczy hazulról elindult, hogy az Esztergomnál táborozó birodalmi hadakhoz csatlakozzék. A szegedi polgárok ebben az időben kereskedés okáért gyakran megfordulnak Tolnában és Baranyában s így terjesztették tovább a törökön való győzelem hírét. Thallóczy id. művéből tudjuk, hogy a cseh és morva rendek megbízták Zierotin Károly kapitányt, hogy a zsoldos magyar lovasok közül két századot fogadjon meg. Ennél sokkal nagyobb toborzás történt Ferdinánd király részére, a kinek Csehországban 1542-ben Verbőczy 300 huszárján kivűl más magyar kapitányok lovasai is szolgáltak. Országos Levéltár. N. R. A. fasc. 599. nr. 12. 2 Még az a szokott csattanós phrasis sem hiányzik a levélből, hogy Verbőczy : »nihil Ulis praeter sjjiritum relinquere facit.«