Századok – 1910
Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - II. közl. 283
verbőczy istván és fia. 311 viadalnak estek. Nagy erővel vágott hozzá a pogány, de Verbőczy kikerülte az iszonyú csapást s a török éles szablyája szép fekete lovának a torkát vágta keresztül. A paripa összerogyott és maga alá temette lovagját : »Szertelenül az ló ott elesött vala, Vitéz az ló alatt igen förtöng vala, Szablyával az terek ott forgódik vala, Ez nemes vitéznek fejét veszi vala.« Csakhogy észrevették ám a hűséges szolgák uroknak veszedelmét s ki gyalog, ki lóháton nagy lélekszakadva segítségére siettek. Egy tempóra levágták a törököt és kiszabadították vezérüket a ló alól : >>Az tereket ejték földre nagy sebekben, Az nemes urfizt1 lelék egésségben.« Verbőczy alá más lovat adtak és örömükben irgalmatlanul ölték, vágták az ellenséget, mely utóvégre is futásban keresett menedéket. A jámbor vitézek jó nyereséggel jártak. Mindössze csak 16 eleven törököt fogtak, de 90 fejet szedtek és 220 magyar rabot szabadítottak meg. Hálát adtak Istennek a szép diadalért s lón öröm és vigasság Döbrögöz várában. Annál jobban búsult Kászon bég a szégyen és kárvallás miatt. A végbeli hősök közül talán hírmondó sem igen maradt ; a legjobb vitézek, Murát aga, Musztafa és Ibrahim vajda odavesztek. Verbőczy Imre nevét szárnyára vette a hír. A nemzet vándor dalnoka a jövő reménységét látja benne s éneke végén, hozzá való szerelmében így köszönti fel a vitéz ifjút : »Éljen jó Verbőczy sokat ez világban, Isten öt megtarcsa jó akaratjában. Híven szolgálhasson ez szegén országban, Ki ezt szörzé nagyon jó akaratjában.« 1 De a lantos kívánsága nem teljesedett be. A Gondviselés rövidre szabta Verbőczy fiának az idejét s mielőtt órája elérkezett volna, fényesnek Ígérkező pályája hirtelen, váratlan félbe-1 Az úrfi Tinódinál nem nőtlen, legényembert jelent. Török Bálintot is így emlegeti a veszedelméről szerzett énekben, mikor a nemes úrfi a dárdai találkozóra készül ; mikor az urfiat a szultán elfogatta és bánatában feleségén, két szép fián aggódott stb. 3 Szilády Áron : Régi magyar költők tára. III. kötet XI. lap. Verböczi Imrének Kászon hadával kozári mezőn viadalja. Tinódi összes művei között u. o. 282—287. 1. A versfejekből kitűnik, hogy az éneket Daruvárában szerzette s mint maga mondja, 1543-ban.
