Századok – 1910

Értekezések - VISZOTA GYULA: Széchenyi és a pesti hengermalom. - I. közl. 265

széchenyi és a pesti hengermalom. 269 A katonai kincstárnak Pesten és Budán évenként 42.000 mázsa lisztre van szüksége s ugyanennyire az esztergomi, komáromi és győri helyőrségek számára, úgy hogy a kincstár egy gőzmalomnak elég munkát adna, azért kellene még egy a közönség számára. A fölösleges gőzzel egy fürdőt lehetne fentartani, a hogy Bécsben a katonai kórháznál az ő felügyelete alatt történt. Megemlíti Trattner a trieszti gőzmalmot is, a mely nagy nyomású géppel van felszerelve, de a melynek lóereje nem határozható meg s fűtése rosszúl történik. Kezdetben baj volt a gőztartóval is, a forrásvíz helyett használt tengervíz pedig a gépet rontotta. A hengerszerkezet sem működött jól, mert hamar áttüzesedett, azért egy részüket kövekkel kellett pótolni. E bajok miatt naponként keveset őrölnek s így nincs haszon, hasonlóképpen nem fizetődik ki a frauenfeldi hengermalom sem Svájczban. Ez az emlékirat indította Széchenyit a munkára. Széchenyinek szokása volt, hogy mielőtt valamihez hozzáfogott, minden lehető adatot, felvilágosítást megszerzett arra nézve : érdemes, lehetséges és hasznos-e a vállalkozás. így tett a gőzmalmi vállalkozással is. Lunkányinak (1837 jan. 14-én) így ír : »gőzmalmot akarunk állítani 24 pár kőre, de minek előtte megengedném, hogy beléje kapjunk — mindent hideg vérű calculusra akarok szorítani«. Miután Trattnerrel megbeszélte a teendőket, már 1836 november 30-án kérdésekbe foglalta a tudnivalókat s felkérte a Mainzban tartózkodó Rau Henriket, a kit a gőzhajózásnál ismert meg, eszközölje ki, hogy a Cockerill-czég adjon kérdéseire részletes választ. Majd deczember 25-én újabb észrevételeit közölte Rau Henrikkel ugyanazon czélból, mert fivére, Rau Vilmos, a Cockerill-czég alkalmazottja volt. Széchenyi a választ csakhamar megkapta (1837. I. 12.). Cockerill nem ajánlotta olyan nagyszabású (24 köves) malom felállítását, a milyet Széchenyi tervezett, egyrészt azért, mivel az érdekeltek rosszakarata minden bizonynyal arra fog törekedni, hogy a Magyarországban ismeretlen szerkezetű malom őrlésének rossz hírét terjeszsze, másrészt pedig azért, mert a nagy gépszerkezet szállítása sokba kerül. Cockerill ezen okokból 10 köves 50 lóerejű malmot ajánlott, a mely angol mintára felszerelve, kövenként minden órában 2700 kg gabonát képes őrölni. Közölte azt is, hogy ily szerkezethez 100 láb hosszú, 49 láb széles, 64 láb magas épület szükséges és 54 láb hosszú, 49 láb széles gépház ; a teleknek pedig lehetőleg folyó vagy csatorna mentén kell lennie. Felajánlotta a szükséges terveket és az építéshez a munkaerőt. Megírta azt is, hogy a gépek 234.000 frankba, a 20 köves malom 468.000