Századok – 1910

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: A mérges vipera és az antimonialis. Korkép Kún László idejéből 1

18 KARÁCSONYI JÁNOS. szerítette őket, hogy nekik hűségük igazolására kezeseket adjanak és azokat legerősebb váraiban helyezte el. Azután elkezdte üldözni feleségét. Először elvette tőle az őt illető harminczad egy részét, azután az egészet, végűi az összes királynéi jövedelmeket Eduának adta, s ezt mindeneknek megbotránkozására megint magához vette. Ezután a királynét cselédjeitől megfosztotta, sőt, mint beszélték, nagy pénzért orgyilkosokat is bérelt felesége elpusztítására. Szegény királyné menekülni volt kénytelen és Esztergomba futott, bár annak vára sem volt valami nagyon biztos. Mikor így a teljes, korlátlan hatalmat megint megszerezte, április 20. táján felizgatott sokasággal a margitszigeti kolostorra tört. A kolostor a domonkos-szerzet felügyelete alá tartozott. A domonkos- vagy prédikátor-szerzeteseknek kellett Erzsébet és a király szándékának ellenállani s a fogadalomszegést megakadályozni. Oda is állottak országos igazgatójuk, Pál vezetése alatt. De minden szép szó, minden felvilágosítás, minden könyörgés és fenyegetés hiábavaló volt. A király megparancsolta a katonáknak, hogy törjék be a kaput. Ezek teljesítették a parancsot. Az ellenálló szerzeteseket széjjelverték, az egyik egyszerű fogadalmast megsebesítették és Erzsébet kiszabadúlt ! IV. László annyira haragudott, hogy unokahugát, a szerb király és Katalin nevű nénjének a kolostorban nevelkedő és már beöltözött kislányát, bár az sírt és tőle telhetőleg ellenkezett, sajátkezűleg húzta ki a kolostorból. Isten nagy irgalmának tulajdonították, hogy a szegény szerzetesnők az erőszakos megrontást kikerülhették, mert a dühöngő király a kolostort ostromló gonosz és szemtelen sokaságnak mindenre szabadságot adott ! E hallatlan, erőszakos tett mindenfelé roppant feltűnést keltett. Lodomér érsek Szent-Adalbert nyolczada (április 23—30.) alatt éppen érsekségi zsinatot tartott s az esemény színhelye az ó érsekségéhez tartozott. A domonkos-szerzetesek megjelentek tehát a zsinaton és ott tettek jelentést a szörnyű cselekedetről. Felmutatták megsebesített testvérük ruháit is, úgy hogy a zsinat tagjai ennek láttára keserű könyeket hullattak. De tettek még egy utolsó kísérletet. Két tiszteletreméltó püspököt küldtek a királyhoz. Ezek egyike tudományos okokkal, a másik a törvényekre hivatkozva adták elé a királynak a zsinat üzenetét. A törvénytudós püspök bátran szembe mert szállani a királylyal, de czélt így sem ért, csak a király dühét növesztette. IV. László szörnyű fenyegetéseket szórt a magyar és az egész világ papságára. »Az esztergomi érsektől és püspöktársaitól kezdve tatárkardokkal vágatom le a fejét az ilyen pereputtynak egész Rómáig.« »Ha 15, vagy több nőtest-