Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - I. közl. 193

1,98 dr. komáromy andrás. пак — a mint ezt már számtalanszor megírták — sehogy sem tetszett a dolog, gonosz előérzete volt és csak nagynehezen — állítólag az öreg Verbőczy rábeszélésére — csatlakozott az urakhoz. Es mialatt Szolimán sátorában a vén szakállas, tekintetes, bölcs és vitéz emberekkel komédiát játszottak, azalatt a török álnok módon, csalárdsággal elfoglalta Buda várát. Egyetlen csöpp magyar vér sem omlott ki, de azért — a következményeket tekintve — Mohácsnál is súlyosabb katastropha volt ez nemzetünkre nézve. Amaz a mult dicsőségét temette el, ez a szebb jövendő reményét hosszú időre sírba zárta. Az urakat a szultán letartóztatta, de — úgy látszik — csak elő vigyázatból, nehogy valamit merjenek. Jó Török Bálint azonban örökre odaveszett. Szerelmes két fiát, asszony széf társát holta napjáig sirathatta a stambuli Héttoronyban. A többiek rövid idő múlva kiszabadultak. De már akkor vége volt- mindennek. Az urak nagv búsan elszéledtek ; a királynét a szultán Erdélybe költöztette, a keresztényeket jobbára kikergetteté Buda várából. Verbőczy Istvánt pedig Szolimán basa mellé főbírónak rendelte. Történetírásunk úgy tünteti föl ezt a dolgot, mintha a szultán kívánságára, saját jószántából vállalkozott volna erre a hivatalra. De mi nem birjuk elhinni, hogy az az ember, a ki Magyarország sorsának intézésére csaknem félszázadon keresztül befolyást gyakorolt ; a hatalmas kanczellár, és dúsgazdag zászlósúr, a büszke magyar nemes és buzgó keresztyén, sírja szélén önként vállalkozott volna arra a megalázó szerepre, hogy a városban és környéken lakó magyaroknak 10 arany napi zsoldért a basa felügyelete alatt törvényt szolgáltasson. Felfogásunk szerint ez csak tisztességes ürügy volt a letartóztatására, helyesebben internálására, mert valamelyes okból a szultánnak vagy mások hatalmi törekvésének útjában állott. Egy erősen elfogult, a Jánospárti magyarokat, főkép a katholikusokat halálból gyűlölő emlékíró, a »bárdolatlan elméjű« Thurnschwaab János'azzal vádolja Verbőczy Istvánt, hogy Budát György baráttal egyetértve felajánlotta Roggendorfnak, mégis a törököt bocsátotta be a várba. A vád alaptalan, de kcnynyen meglehet, hogy az utczán és korcsmákon, honnét a Fuggerek egykori sáfárja értesüléseit szerezte, az ellenséges indulatú német polgárok, szokásuk szerint rágalmazták és gyanú ították Verbőczyt s a töröknek is tudomására juthatott a dolog. Ez a gyanú magában véve is tökéletesen elegendő volt arra, hogy a szultán ne bízzék többé benne és okkal-móddal ártalmatlanná tegye. És ha tudjuk, hogy a császár — hűségének záloga gyanánt — Döbröqöz várának átadását is követelte tőle, még erősebb okunk van föltenni, hogy Verbőczy • csak is kényszerű-