Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - I. közl. 193

verbőczy istván és fia. 207 Verbőczy tehát Dobronya várának visszaadását szorgalmazta Ferdinánd királytól, számítván arra, hogy a birtokhoz való erős igazságát tekintetbe fogják venni. Mert azt nem Szapolyaytól kapta adományba, hanem tulajdon maga Szabolcs és Szatmármegyében fekvő nagyértékű jószágáért, még 1518-ban Perényi Istvántól és feleségétől, Frangepán Erzsébettől cserélte, melynek birodalmában — a mint tudjuk — II. Lajos király is megerősítette őt sok hasznos szolgálataiért. De reménységében csalatkozott, mert Ferdinánd 1539. május 14-én kelt folyamodását nem teljesítette. Nehéz helyzetben volt s talán még ha akarta volna se tudott volna Verbőczyn segíteni. Mert Dobronya várát mindjárt uralkodása kezdetén elajándékozta személynökének, Révay Ferencinek. De 1528-ban már Török Bálint kezére került, s a király nála hagyván, biztosította Révayt, hogy kárpótolni fogja érte. Török Bálinttól azonban a János-pártiak csakhamar elfoglalták és mielőtt Verbőczy a maga igazságát érvényesíthette volna, a vár újra gazdát cserélt. Az özvegy királyné emberei kerítették hatalmukba, úgy látszik a bányavárosi polgárok segítségével, a kik a vár jövedelmét magukhoz szerették volna ragadni. Ferdinánd király 1533. ápril 20-án elrendelte ugyan, hogy Dobronya minden hasznavételével együtt adassék vissza Török Bálintnak, de azért a vár továbbra is II. Lajos özvegyének birtokában maradt.1 A dolgok ilyen állásában, mikor Mária királyné érdekében még Török Bálintnak is kedvét kellett szegni, Verbőczy kívánságának teljesítéséről szó sem lehetett. Meglehet, úgy gondolkodott Ferdinánd, hogy nem ő hívta be az országba a törököt és a ki ördögnek szóigál, kínnál fizessen. Sovány kárpótlásul szolgálhatott Dobronyáért, hogy János király 1539-ben a fiúágon magbaszakadt Szekcsői Herczegh György összes javait neki ajándékozta. Mert ezek a felesége jogán szerzett baranyavármegyei birtokok, éppúgy, mint a tolnamegyei máskülönben jól megerősített Döbrögözvára, melyet — úgy látszik — ebben az időtájban talán mint a Szerecsen árvák törvényes gyámja, a főispánsággal együtt szintén kezére kerített,2

családjának csak ideig-óráig való menedéket nyújthattak. De azért persze még nem kellett aggódnia, hogy maradékai, utolsó szükség esetén, hová hajtják le fejüket, mert Erdélyben állandó és biztos oltalmat találhattak. Szoby Mihály örökségéből a tordamegyei Fécs várát, melyet 1-529 óta többször 1 Fraknói id. m. 313—315. 1. Királyi könyvek I. kötet 106., 207. lap. Révayt nem kir. helytartónak, hanem »personalis praesentiae nostrae locumtencns«-nek, tehát személynöknek nevezi Ferdinánd. 2 Fraknói id. m. 363. 1. Horvát id. m. 283., 285. 1. Verbőczyt 1538 márczius 27-én Nógrád és Tolna vármegye főispánjának nevezi János király.