Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - I. közl. 193

verbőczy istván ÉS fia. 205 erdélyi birodalomban fekvő várakon és uradalmakon kívül két ser­dülő leánykát is hozott a házhoz, Zsófiát és Krisztinát, a kik ezentúl a közös családi tűzhelynél Verbőczy fiával és apátlan, anyátlan árva kis unokájával, Dombay Annával együtt nevelkedtek. így népesült be újra gyermekekkel az özvegy ember megüre­sedett hajléka. A mostoha megjelenése Imrét közelebbről nem érintette ugyan, mert 18 éves ifjúnak már nincs szüksége anyai gondvise­lésre, mindazáltal atyja késő házassága legfontosabb következmé­nyekkel mégis csak reá nézve járt. Mert Verbőczyt ismervén, bizonyosra vehetjük, hogy az özvegy kezével együtt Szerecsen János nagy gazdagságát is hatalmába akarta keríteni. Es nem azért szánta vén fejét a házasságra, hogy az árvák dús örökségét idegen kezekre engedje jutni. A Herczegh nemzetség is közel volt már akkor a magban szakadáshoz s az előrelátó, gondos, apa nehezen találhatott volna jobb feleséget a fia számára valamelyik Szerecsen leánynál. Mint törvényes gyámjuk, ebben a tekintet­ben korlátlanul rendelkezhetett, édes anyjuk pedig már csak azért se ellenezhette a dolgot, mert Verbőczy nélkül a családi vagyont nem lehetett volna megmenteni leányainak. De a mennyire a régiek szokásait, erkölcsét és világfelfogását ismerjük, egyáltalában föl se tehetjük az asszonyról, hogy ilyen kérdésekben szembe mert volna szállani az ő urával, Verbőczyné pedig bizonyára csak örvendhetett ennek az összeköttetésnek. Hogy a fiatalok mit gon­doltak, azt nem kérdezte tőlük senki. A nősülés, a férjhezmenetel problémáját rendszerint a szülők oldották meg, a gyermekeknek régenten csak kötelességeik voltak. És mikor Isten a szent házas­ságra gerjesztette szívöket — mint ma mondanók — egyszerűen bevégzett tények elébe állították őket. Ez a sors várt Imrére és Zsófiára is, bár nem lehetetlen, hogy egybekelésüknek a szülők akaratán kívül kölcsönös vonzalom volt az alapja és így az engedelmesség nem eshetett nehezükre. Csakhogy erről mi sem­mit sem tudunk. Verbőczy fia akkortájban kerülhetett ki az iskolából. A tudo­mányokért nein igen lelkesedvén, azoknak a hozzá hasonló gazdag és előkelő ifjaknak a példáját követte, a kik vagy a király udva­rában, vagy a végvárakban, zászlós urak, jeles hadvezérek oldalá­nál vitézi pályára készültek. De ezekről az úgynevezett daliás időkről az életrajzírók rendes szokása szerint, jó Balassa Bálint után éneket nem zenghetünk, mert bizonynyal nem tudjuk, hogy Imre merre vagdalkozott, futtatott, hol tört lándzsát, kopját a jó hírért, névért, a szép tisztességért mindent hátrahagyó ifjú vitézeknek dicséretes seregében ? Csak gyanítjuk, hogy János király udvarában, talán éppen legjobb vezérének Kun Kocsárd-

Next

/
Oldalképek
Tartalom