Századok – 1909

Értekezések - FÖLDY-DOBY ISTVÁN: Földy-Doby Antal emlékezete 831

FÖLDY-DOBY ANTAL EMLÉKEZETE. 837 széleskörű olvasottsága rengeteg adataival teljes képet nem adhatott a keretnek. Számtalan kisebb közlemény jelent meg tőle a szakközlönyökben. Kéziratban lévő nagy családtani munkáját pedig nem egy iró használta már forrásmunka gyanánt. Ugocsamegye családainak történetét még Tiszauj lakon irta meg, mely kézirati művét a nagyszőlősi polgári iskola könyvtárának ajándékozta. Működéseért, a melyet a heraldika és genealógia terén kifejtett, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társulat levelező tagjának választotta. Midőn a »Pallas Nagy Lexikona« czimű vállalat megindult, a heraldikai és genealógiai rész szerkesztésére atyámat kérték fel, ámde ő alig egypár kötetbe dolgozott, mert előrehaladt kora miatt minden idejét csak arra szentelte, hogy nagy családtani munkáját befejezhesse, a mire a Magyar Tudományos Akadémiától segélyt is kapott. Atyám maga sem tartja művét teljesen befejezettnek, szerényen csak építőköveket akart összehordani a magyar történelem szilárd felépítéséhez. Czélja volt a nemzetnek szolgálni, hogy benne a történeti öntudatot a multak előadásával ápolja és mind szélesebb körök tulajdonává tegye. Czélja és törekvése előtt mindenkor tisztelettel kell meghajolni azért a helyesen gondolkodónak. Hogy milyen és mekkora atyám irodalmi működése, a mint említettem, csak akkor fog kitűnni, ha kéziratai avatott kezekbe kerülnek. Sokkal tisztábban áll a vizsgáló szem előtt atyámnak, mint embernek, a szerepe. A törékeny, folyton beteges test, a mely beleőszült, meggörbült a huzamos munkában, olyan nemes lelket zárt magába, a milyennel csak kevesen dicsekedhetnek. Szegény volt atyám a szó teljes értelmében, hisz fizetése alig pár száz forint és abból még egy többtagú családot is el kellett tartania. De ez mind semmi. A humánus ember lelke mindannyiszor fájdalmasan feljajdul, valahányszor másokat szenvedni lát. Tehetségéhez mérten segít a testi szenvedőkön, mert eszében tartja mindig a saját szerencsétlenségét, midőn 1869 deczember 1-én éjjel az árvíz mindenéből kifosztotta és ő maga is jóakarói segélyére szorult. Nemcsak a testnek vannak azonban szenvedései, vannak a léleknek is, a melyek majdnem mindig súlyosabbak, mint a testéi. Atyám nemes lelke folfogta ezt, a lelki szegényeken akart elsősorban segíteni, hogy a kiművelt lélek ereje életben tartsa a testet is. Gondolatai kiterjednek a nép-, közép-, szak- és felsőbbiskolákra, sőt az iskolákból kikerült egyénekre is. A népiskolák javítása tárgyában Ugocsamegyében az »Iskolaügyi bizottság«-hoz azt a véleményét terjeszti be, hogy ne csak