Századok – 1909

A M. Tört. Társulat 1909. augusztus 28-tól szeptember 1-ig tartott vándorgyűlése (Századok deczemberi füzete.) - Horváth Sándor: A liptói registrum 816

822 HORVÁTH SÁNDOR. De visszatérve az előzőkben említett telepítésekre, ezek azért vettek nagyobb arányokat, mert a királyi udvartartás népeinek ellátására, a vármunkálatok, várszolgálatok stb. teljesítőinek élelmezésére, ruházására stb. falvakra, falvak létesítésére volt szükség. Ez tehát a tulajdonképeni telepek megalakulásának időpontja. Ezeken a területeken azután a falvak, bányavárosok teljesen városi módon szervezkedtek és fejlődtek, valamennyije kir. adománylevél (privilégium) alapján ; de még azon intézményekre nézve is, a melyek e privilégiumok keretén kívül estek, a kir. adományok következtében az általános nemesi jog jutott érvényre ezeket illetőleg is. De mindezek daczára mégis lényeges, mélyreható különbség volt ezen megyék, Liptó- és Turóczmegye, nemesei és az ország többi nemesei között ebben az időben. Éppen a liptói registrum is bizonyítja, hogy a legritkább volt az olyan adomány, a mely valamelyes viszontszolgálatot ne követelt volna, vagy a mely bizonyos kötelezettséget ne rótt volna ki az adományozottra. A mikor ugyanis ezen két vármegye a XIII. században kezdett benépesedni, akkor már a nemzeti köztudat éles különbséget tett a királyi megyék és a király egyéb családi javai között. Igaz ugyan, hogy a megyék a király hatalma alatt állottak, jövedelmüket a király szedte, illetőleg ispánjai útján szedette, csakhogy ezek a jövedelmek és az ott élő népek az ország közczéljaira voltak lekötve. Más szóval ezek a területek (későbbi megyék) országos javak voltak, ellentétben a király egyéb családi birtokaival, javaival. Ilyen királyi javak voltak a királynak vadász-, halászterületei és egyáltalában mindazon birtokai, a melyeken kir. várak és várszerkezet nem létesültek. Ennek következménye volt azután az, hogy az ilyen nem megyei területen élők közvetetlenül a királyi udvar hatalma alatt állottak, mint a többi kir. udvarnokok, lovászok, tárnokok, egyszóval más királyi népek.1 Ha tehát a király ezek közül valakit kisebb-nagyobb szabadsággal felruházott, megnemesített, vagy megadományozott is, azt mindig csak bizonyos kikötések, föltételek mellett tette. Tette és tehette azért, mert ebben őt semmiféle régebbi birtokjog nem korlátozta ; de viszont tennie kellett azért is, mert e rendkívül gyér lakosságú megyékben az illetőknek különleges szolgálatait nem is nélkülözhette ; az illető vagy ille-1 V. ö. Pauler Gy., Megye? Várispánság ? cz. értekezését, a Századok 1882. évf. 202—222. 11.