Századok – 1909

Történeti irodalom - Thaly Kálmán: De Saussure; Caesarnak II. Rákóczi Ferencz fejedelem udvari nemesének törökországi levelei 1730–39. Ism. Gálos Rezső 777

TÖRTÉNETI IRODALOM. 779 liosszú és nem terméketlen utazások, kalandozások után, megint csak szülővárosában, szemeit örökre behúnyta. Azóta feledve volt. Emlékiratainak fölfedezése emlékét is visszahozta közénk, az ő »fejedelmének, jó urának« magyarjai közé. Adatainak — mint említettük — legnagyobb jelentősége, hogy Mikeséit kiegészítik. Aránylag nem hosszú idő az, a melyet nagy fejedelmünk közelében töltött ; de a rövid pár év alatt teljesen megismerte, mi több, megszerette Rákóczit, megfigyelte környezetét s helyes világításban mutatja be »urunkat«. Rákóczi emlékiratait is fölhasználva hazánk, illetve a fölkelés történetének adataira is rátér ; míg a II. könyvet még a hazautazás tervezgetéseivel fejezi be, a III. könyv rövidesen a magyar viszonyok jó ismerősének mutatja be a Rodostóban maradt Saussuret. Nem érdektelen pl. az a fölfogás, a melylyel Longueval árulását s ennek kapcsán Zrinyi Péter mártiromságát is vázolja. (207—212.1.) Már itt feltűnik, minő részletességgel tanulmányozta s jegyezte ki mindazt az adatot, a mi fejedelméről szólt. Rákóczi emlékiratait is érdekesen jellemzi : »Irályán, a mely kissé kemény, meglátszik, hogy nem franczia írta. Azok, a kik javították, ama változtatásokat, a melyeket szerettek volna, nem merték megtenni. (!) Különben azt hiszem, elég sok, ha egy fejedelem, ki csak néhány évet töltött Francziaországban, képes francziáúl megfogalmazni és megírni több munkát olyan jól, a mint azt ő tette«. — Károlyi Sándor szerepéről tartózkodó hidegséggel nyilatkozik. (214—215. 1.) Nem rajongó szeretettel, de mindig érezhető örömmel ír Rákóczi erdélyi fejedelemmé választatásáról, majd az 1705-iki egyezkedések kapcsán arról, hogy a szé«sényi országgyűlés mennyire elismerte a »vezérlő fejedelem« érdemeit. A salánki gyűlés részletei, Károlyi szereplésének kritikája (249. 1.), az eperjesi vésztörvényszék emlékének felidézése (251. 1.) mind jó, magyar forrásra vallanak a derék franczia emlékiratában. Legjelentősebb — és Mikes munkájának ismeretével is fontos részlete Saussure iratainak ELZ, cl mely Rákóczi betegségével és halálával foglalkozik. (6. levél.) Ez a pár lap (267—279. 1.) sok új adatot vetett felszínre a multak homályából : megvilágította Rákóczi halálának közvetetlen okát. A nagy fejedelmet az utolsó reményben való nagy csalódása ölte meg. Bohn, dán származású nemesemberének, megbízott hívének — a kit a franczia udvarnak is különös kegyébe ajánlott — gálád árulása vitte sírba. »Mi mindig azt hittük — úgymond Saussure — hogy e gyötrő bánkódás és az a gond, a melylyel azt előttünk eltitkolni igyekezett vala, okozá, vagy legalább is elősegíté azt az epe-53*