Századok – 1909
Értekezések - PÓR ANTAL: Opuli László herczeg Magyarország nádorispánja - II. közl. 642 - bef. közlemény 713
.742 PÓR ANTAL. annyit kell hozzá tennem, hogy Opuli László herczeg (talán csak rész szerint) legott jutalmát is látta a császárhoz szító vonzalmának, midőn IV. Károly császár Opuli és Veluni László herczeg, Magyarország nádorispánját (Grossgraf) azon kegyelemben részesíté, miszerint ha Falkenbergi Henrik herczeg fiutódok nélkül halna meg, és birtokai fele, melyről véglegesen nem rendelkezett, a cseh koronára szállana, ezt, a félrészt t. i., László herczeg épp úgy örökölné, mint a másik félrészt öcscse, Bolkó herczeg öröklendi.1 Igen ám ; ha e tervezését, hogy az Anjouk és Luxemburgok szövetkezzenek, egymás birtokait soha meg nem támadják, egymást kölcsönösen segítsék és ennek zálogául Zsigmond, a császár másodszülött fia Máriát, a magyar király másodszülött leányát feleségül vegye, Opuli László herczegnek még oly fényesen sikerült is elfogadtatnia ; 2 hátramaradt a menyasszony öröksége, Lengyelország biztosítása, minthogy a lengyelek eleddig csupán arra kötelezték magokat, hogy Nagy Lajos király utódául fiát fogják elismerni, a ki nem volt, mert csak leányai valának. De ezen is segített özvegy Erzsébet királynő, illetve Zaviss alkanczellárja és barátai, midőn Kassán 1374 szeptember 17-én elfogadtatták a lengyel nemzettel e formulát : ha pedig Nagy Lajos királynak fia nem születnék, arra kötelezi magát a lengyel nemzet, hogy leányai közül azt, kit akár a király, akár anyja vagy felesége kijelöl, elfogadja királyául.3 Része volt-e és mekkora Opuli László herczegnek a kassai pactumban ? kimutatni nem éppen tudjuk, noha a gnieznói főesperes tetemesb részt tulajdonít neki.'1 Még inkább hozzáben tartását a cseh korona alatt is magában foglalta, nem találjuk, jóllehet a pápai követ Krakóban erre külön megkérette. De — úgy látszik — Lokietek Ulászló leánya, »Lengyelország királynője« ezt nem tehette, tenni nem akarta. 1 Grünhagen, Markgraf : Lehens und Besitzurkunden, II, 309. V. ö. Cod. dipt. Sites, VI. 11. és 194. lap. 9 Mint Opuli László herczeg élettörténetéhez tartozót, meg kell említenünk, hogy azidőben honn is járt, miről a szövetség, melyet Olsinban (latinul Olsna, ma Oels) 1372 márczius 17-én II. Konrád olsini és közeli herczeggel, rokonával kötött mindenki ellen, kivévén örökös urait, a cseh és magyar királyt, mely utóbbinak mint nádorispán (groszgrafl) udvari népéhez tartozik (dessen Hofgesinde wir seyn), kivévén nemkülönben saját Bolkó öcscsét. ígéri ez alkalommal II. Konrád herczegnek, hogy támadói ellen harminczegy lándzsással (glaweney) és ugyanannyi ijászszal (schützen) segítendi, mely barátságnak későbbi szorongatottságában hasznát is látta. (Sommersberg : Sites, rerum SS. I, 888.) 3 Anjouk, dipt. end. III, 86. — Olv. hozzá az Erdélyi Múzeum XIX. kötetében megjelent ily czímű kritikai tanulmányomat : A magyar Anjouk igényei a lengyel trónra. 4 Sommersberg : Silesiacarum rerum SS. II, 120.