Századok – 1909

Értekezések - PÓR ANTAL: Opuli László herczeg Magyarország nádorispánja - II. közl. 642 - bef. közlemény 713

.732 PÓR ANTAL. azonban, hogy Lajos király, illetve idősb Erzsébet királynészületési jogának érvényt szerezvén, az utódlást biztosítsa. 1 A követek még jókor érkeztek Kázmér király halálához, kik mindent oly ügyesen elintéztek, hogy egy szó se hallatszott arról, mintha a szerződést, mely szerint Lajos magyar királyt a lengyel korona megillette, megszegni valaki is szándékoznék. Sőt rögvest elindult Flórián lerakói püspök és János kanczellár vezetése mellett fényes lengyel főúri küldöttség Zólyomba Nagy Lajos király elé, hogy őt megkérje : fogadja el Lengyelország koronáj át. Lajos király azonban igen kétségeskedett és töprenkedett azon, átmenjen-e Lengyelországba, és mind a mellett, hogy a lengyel főurak buzgón könyörögtek neki, magyar tanácsosai is, egyháziak és világiak egyaránt, ösztönözték, sokáig ellenkezett. Mert — mondá — a kik neki azt tanácsolják, hogy fogadja el a lengyel koronát, nem tudják, mit tanácsolnak : veszedelmet tudniillik Magyarországra és Lengyelországra egyaránt. Képes-e — példázgatá — egy pásztor két egymástól távol legelő nyájat a farkasoktól sikeresen megóvni ? Szabad-e a férjnek két asszonyt feleségül venni ? Szabad-e egy püspökre két egyházmegyét bízni ? Bizony félő, hogy megoszlott uralkodásának mindkét országa kárát vallja. A helyett, hogy kötelessége szerint javokat előmozdítaná, veszedelembe dönti mind a kettőt. Dlugoss,* kitől e tudósítást veszszük, - hozzáteszi : És mégis, ha úgy a lengyelek, mint a magyarok kevésbbé korlátozták volna lángeszét, Lengyelország az ő uralkodása alatt többre viheti vala. Nem üres, hívságos mentség vala ez Nagy Lajos királytól, kinek becsületes lelkéhez alakoskodás nem férkőzött. Az 1351. évi litván hadjáratban megismerte a lengyel nemességet (de úgy látszik, nem nagyon kedvelte meg), azon alkalommal, midőn Kázmér király súlyosan megbetegedvén, állapota oly válságossá lett, hogy a lengyel urak siettek esküvel biztosítani Nagy Lajos királyt affelől, miszerint híven állanak mellette és Kázmér elhunyta esetére készséggel fogadják őt királyokul : de — mondák — öcscse, (a kissé kíméletlen) István herczeg nem kell nekik ; németet se küldjön nyakokra, például a Wolfurti (Vöröskői) urakat, minthogy ezeket nem szívelik. »A mely 1 L. Nagy Lajos király levelét a M. O. D. L. 5892. sz. alatt, mely kelt Krakóban, 1370 november 25-én, ex commissione regis et regine el relatione 'palatini. Ugyané levelet csonkán és nem hibátlanul már előbb kiadá Fejér, CD. IX/IV, 240. Föltűnő a XIY. századi szokásokra, hogy míg a herczeg és nádor tekintetes, spectabilis czímet kapott, a sziavon bán czímzése »nagyságos, magnificus«. 2 Hist. Pólón. III, 332.