Századok – 1909

Értekezések - PÓR ANTAL: Opuli László herczeg Magyarország nádorispánja - II. közl. 642 - bef. közlemény 713

718 DR. BÉKEFI RÉMIG. ból s hazánk területi egységét helyreállítja ; a szatmári béke meg (1711) II. Rákóczi Ferencz szabadságharcza befejeződtével, a melyet a nemeslelkű fejedelem Önéletrajza és Emlékiratai oly hűséggel örökítettek meg, a király és a nemzet közötti összhangot teremti meg. A szervezés munkája most az egész vonalon megindul. Az anyagi és szellemi fejlődés minden terét művelés alá fogják. Az ország belső kormányzásában a királyi hatalom növelése és az állami szempont érvényesítése a ezél, a mit Kollár Ádám Ferencz oly éles jogelmével jelöl meg. Megindúl útjára a Regnum Marianum eszméje is s a történeti jog alapján élni kíván. Ily hatalmas eszmeáramlatok a figyelmet ismét az egész magyar nemzet múltjára terelték. A történetíró tollát most a jezsuiták vették a kezökbe. A Pethő Gergehjt folytató Spangár András (1734) és Kovács János (1742) sovány krónikáján kívül már Timon Sámuel (1736), Turóczy László (1729), Szerdahelyi Gábor (1732) és Palma Károly Ferencz (1770) összefoglaló művei is útba igazítanak ugyan : de az eredeti források alapján fölépült történetírás nem az ő nevökhöz fűződik. Az oklevélgyűjtés és másolás fáradalmas munkáját a bámulatos szorgalmú Hevenesi Gábor kezdi meg és folytatja Kaprinai István. Kéziratgyűjteményök a budapesti kir. magy. tudományegyetem könyvtárában a magyar történelemnek örök becsű kincsesbányája. Schmüth Miklós (1763) főleg az egri püspökség és Kazy Ferencz a nagyszombati egyetem történetével (1737), Wagner Károly meg a Szepesség és Sárosmegye eredeti forrásanyagának közlésével örökítette meg nevét. Az egész nemzet történetére kiterjedő s egyúttal legnagyobb történeti anyagot Katona István adta ki História critica regum Hungáriáé czímű negyvenkét kötetes művében (1779—1817). Ez csak részben feldolgozás. A nagyobb rész okleveles anyag nyers állapotban. S így Katona valóságos forrásmunkát írt, a mely jelentékeny részében soha sem avúlhat el. A feldolgozott részben is szigorú kritikával dolgozik ; a tények megállapítására törekszik, de a philosophiai elvonásoktól tartózkodik. A jezsuita történetírók között a pálma Pray Györgyöt, Mária Terézia udvari történetíróját illeti meg. Nagyszámú részletkérdés megoldása mellett ő az első, a ki összefoglaló művében, a História regum Hungariae-ben (1801) a magyar nemzet egész