Századok – 1909

Tárcza. - Thaly Kálmán † 695

TÁRCZA. 697 1903. 24. De Saussure Czézár Törökországi levelei és jeljegyzései II. Rákóczi Ferenczről 1909. E nagyméretű történetirodalmi munkásság arra bírta Társulatunkat, hogy 1889. február 7-iki tisztújító közgyűlésén Thaly Kálmánt a másod-alelnöki székbe ültette. Pulszky Ferencz halála után pedig 1898. febr. 17-ikén első-alelnökévé választotta meg. Ritka kötelességérzettel lévén megáldva, nemcsak társulati üléseinket látogatta páratlan buzgósággal, hanem a rokon társulatok tevékenységében is szerfölött munkás részt vőn. Tudományos és közéleti pályáján számos kitüntetés érte nagynevű társunkat. Nevét egyaránt tisztelték a kunyhókban és a palotákban. ö Felsége a király is elárasztotta őt legfelsőbb kegyének kitüntető jeleivel. Bizalmas körben is, de a nyilvánosság előtt is többször hangoztatta, hogy Társulatunk, mint a melynek megalapításában legfőbb része volt, minden magyar közművelődési intézmény között leginkább a lelkéhez volt nőve. Ügy tekintette ezt, mint családi körét s mindig a legnagyobb bensőséggel ragaszkodott hozzá. E családias összetartozásnak volt egyik kimagasló mozzanata az a rendkívül megható ünnep, a mikor Bay Ilona úrhölgy kezdeményezésére a Társulatunk által tiszteletére készített emlékplaquettet múlt évi deczember 3-ikán neki átadtuk. Élénk emlékezetében van mindnyájunknak, hogy e plaquettet II. Rákóczi Ferencz fejedelem és bujdosó társai hamvainak hazahozatala emlékére adta neki Társulatunk. Megható beszédében, melylyel e plaquette-ért köszönetet mondott, élénk színekkel festette azt a lankadatlan küzdelmet, melyet élete e legfőbb czéljának eléréseért ifjú kora óta társadalmi és irodalmi téren folytatott. A Magyar-Történelmi Társulatnak ez a tiszteletnyilvánítása, mely mintegy betetőzése volt az őt ért összes elismeréseknek, nemcsak benső örömmel és büszkeséggel töltötte el, hanem mint egy szűkebb családi körnek ünnepe, mélyen a lelkébe vésődött s könyes szemekkel juttatta háláját kifejezésre. Hogy ez csakugyan őszinte szívből fakadó érzés volt, azt fényesen tanúsítja nagyszerű hagyománya, melyben Társulatunkat végrendeletében részesíté. Valóban Thaly Kálmán testestől-lelkestől csüggött Társulatunkon. Már nagybeteg volt, midőn ez évi május 6-ikán megtartotta nagyérdekű előadását »A lőcsei fehér asszonyról« Társulatunk rendkívüli felolvasó-űlésén, melyet kizárólag e czélból hirdettünk. Ez volt a nemes lélek hattyúdala ! A nyár folyamán kimondhatatlan szenvedések gyötörték. Kínos fejfájásai miatt heteken át álmatlanúl töltötte éjtszakáit. Ügy hogy már az a gondolat is foglalkoztatta, hogy erőszakos úton vet véget