Századok – 1909

Történeti irodalom - Takáts Sándor: Felelet a válaszra és Takáts Sándor II. válasza 690

|694 TÖRTÉNETI IRODALOM. adat azonban nem új, nem ismeretlen és nem is a t. bíráló adata, tehát én valótlanságot nem is mondhattam. Azután a jelzett adat semmit sem változtat azokon, miket én állítottam. A kimutatott bevételből ugyanis Magyarország igen szépen födözhette volna minden szükségletét. Tudnunk kell ugyanis, hogy a bevételeink legnagyobb részét az udvar és a méreg drága idegen katonaság emésztette föl. Aztán a kiadások rovata az összes magyar katonaság fizetését mindég tizenkét hóra állapítja meg, pedig a magyar katona soha még hat havi fizetést sem látott. Azt is tudjuk, hogy a magasabb állású tiszteket (a kik legtöbbe kerültek), nem készpénzzel, hanem marhakihajtási engedélylyel vagy olykor donatioval fizették. Az is köztudomású dolog, hogy a XVI. században (különösen annak első felében) még sok derék végházunk volt, a hol a katonák fizetéséről gondoskodni nem is kellett, mivel a vártartomány földén is megéltek. A t. bírálónak sejtelme sincs a jargalásról, s mostani feleletében leírja azt, a mit én mondok a jargalásról ! Ez is ügyes fogás, de kit akar ezzel lépre csalni ? A mi a hadi levéltár idézeteit illeti, a t. bíráló 28-ról fölszállott 36-ra ! De ezt a számot is csak mesterkedéssel sütötte ki. Ha ugyanis könyvem jegyzetei közül nemcsak azokat számlálja össze, a miknél a hadi levéltár ki van írva, hanem azokat is, a miknél csak az »ugyanott« szó és az acta van, akkor kijön a tőlem említett 50 citatum, sőt annál még több is. Hogy múltkori válaszomban mit czáfoltam meg és mit nem, annak megítélését bízzuk az olvasóra. A t. bíráló ugyanis mint nagyon is érdekelt fél, kissé elfogultan ítélné meg a dolgot ! Hogy az »ifjú szerző babérait« ha akartam volna, nagyon is megtépdeshettem volna, azt újra állítom. Csak meg kellett volna említenem, hogy a t. bíráló hányszor fordult meg a bécsi levéltárakban, s hogy mit látott ott. S ha ezt megemlítem, egyszerre komikussá váltak volna a nekem írt levéltári tanácsai. De hát erre nem volt szükségem, mivel állításaival is eléggé kimutatta, hogy csak hanggal győzi, mely hang azonban sehogy sem áll arányban a t. bíráló ismereteivel. TAKÁTS SÁNDOR.1 1 Ezzel a vitát folyóiratunk hasábjain befejezzük. A szerk.