Századok – 1909

Történeti irodalom - Schindler Gyula: A selmeczbányai czéhek élete. Ism. Tárczy Károly 684

|686 TÖRTÉNETI IRODALOM. czéheknek nincs jelentőségük. Másrészt a meglévő fejezetek keretében is jobban ki kellett volna emelnie a czéh erkölcsnemesítő hatását, a kötelesség és munka teljesítésére, a becsületre éstisztességre ösztönző irányát. E helyett azonban több helyen, mintha elvesztené a tárgy iránti objectivitását, a czéhekről igen kicsinylőleg nyilatkozik. Szó sincs róla, ha csak minden oldalon arról olvasunk, hogy ezerféle adót követeltek, hogy »a furfangban gyakorlott, pajtáskodó mesterek« (182. 1.) mennyire elnyomták a fiatalabbakat, akkor hajlandók leszünk elítélőleg nyilatkozni. Pedig akkor feltétlenül tévedni fogunk ; különösen akkor, ha egy selmeczbányai csizmadia véleményét használjuk kritika gyanánt. (156. 1.) Mert sohase feledjük, hogy ez a forma századokon át mégis százezreknek adott védelmet, jogokat és kenyeret, s éppen ma, a mikor az új rendszer mellett rémítőmódon elpusztult kisipar megmentésére majdnem a régi alakjában akarják újjáalkotni, nem szabad elfogultaknak lennünk. Voltak kétségkívül hibái, de volt ugyanannyi jó oldala is. Ha sokat követelt és sok adót szedett, de részesítette is tagjait mindenféle segítségben, sőt a tiszta jövedelemből minden mester megkapta a maga évi járadékát.1 Azon sincs mit megütközni, hogy a mester fiával szemben bizonyos engedményeket tettek. Mert ma is úgy védi minden egyesület a maga érdekeit, s ők is így biztosították az ipar pártolását. Arról pedig legyen bárki meggyőződve, hogy az ifjabb mester, azért, hogy az árulószínben hátrább árúit, éppen nem neheztelt, s éppen oly nyugodtan bevárta előbbrejutását, mint egy fiatal tanár pl. a VIII. rangosztályba való előléptetését. Sőt én azt mondom, hogy az a rendszer még; most, megszűnése után is segíti iparosainkat. Pl. nálunk most a szegény tímárok eladták árulószínjüket (nincs már rá szükségük), s egyenként kaptak belőle 200—200 koronát (az özvegyek 100—100-at) ; van azonkívül czéhházuk szép bérjövedelemmel (a csizmadiáknak is), s évenként ezt is felosztják. Sokat lehetne még felhoznom, de nagyon kitértem, hagyjuk tehát, és az ismertetés útjait kövessük . . . A nyelvezete és stilizálása ellen is vannak kifogásaim. Sok benne a germanismus s van benne sok rosszul és rossz magyarsággal megszerkesztett mondat, s mindet utóvégre sem lehet sajtóhibának betudni. Ilyen pl. » A czéhszabályzatok magát a czéhgyűlésen való megjelenést nem annyira jognak, mint inkább a mester kötelességének tünteti fel.« (185. 1.) »A csizmadiák czéh-1 Ez az, a miről sohasem beszélnek. Pedig mindjárt más képe van a dolognak. Mert pl. a mint én említettem, (Sz. 1909. i. h. 42 1.) megtörtént, hogy az egyik vízkeresztkor beállott, a 35 frtot lefizette, s még abban az évben 25 frtot osztalékul visszakapott.