Századok – 1909

Értekezések - VISZOTA GYULA: József nádor és az 1809-iki nemesi felkelés 625

JÓZSEF NÁDOR ÉS AZ 1809-IKI NEMESI FELKELÉS. 629 A nemesi felkelés Ausztria haderejét növelte, azért nagy reménynyel tekintett eléje Ferencz császár, s éppen ezért nagy gondot fordított rá József nádor ; míg Napoleonnak gondot okozott, úgy hogy egybegyülekezését a magyar nemzethez intézett proclamatiójával akarta meggátolni. Július 2-án azt írja a nádor : »Bonaparte azt hitte, én és Magyarország semlegesek maradunk, nem eresztjük be János seregét s nem harczolunk a francziák ellen. Az insurrectio nem fog ellene felvonulni. Az ellenkezőn nagyon haragszik.« Feljegyzi azt is, hogy az olasz alkirály két fogságba került insurgens tiszt előtt »sokat beszélt a proclamatióról, hangsúlyozván, hogy Napoleon nem visel Magyarország ellen háborút, nem is érti azért, miért harczolnak ellene ; sohasem hitte volna, hogy az insurrectio ellene működjék«. Több feljegyzése meg a francziáktól megszállott vármegyék alispánjainak olyan jelentéseiről szól, hogy a francziák a felkelés ügyében megválasztott állandó bizottságokat kényszeríteni akarták, híják haza insurgenseiket. A mint fentebb megemlítettük, a nemesség a gyülekezés után egyenesen az ellenség elé vonúlt, sőt június 1-én, midőn a nádor főhadiszállását Győrre tette át, a felkelésnek csak egy része volt együtt. A nádor véleménye az volt, hogy »a csapatnak kevés a képzettsége, kevéssé megbízható, különösen a tisztek«. A midőn pedig június 10-én János főherczeg lovasságot kér tőle, azt válaszolja, hogy nem adhat, mert csapata »igen gyakorlatlan«. A gyakorlatlanság még nem volt a legnagyobb baj. A csapatnak ruházata is gyarló volt. Július 13-án azt jegyzi meg a nyitrai és pozsonyi gyalogságról, hogy rosszúl vannak öltözve, sokan mezítláb gyalogoltak s nem panaszkodtak a legnagyobb út alkalmával sem. S ez a baj megmaradt nagyjában a háború végéig, mert deczember 3-án, a nemesi sereg szétoszlásakor, azt írta a főkamarásnak, lássa el a Pesten átvonuló legénységet lábbelivel, »mert megbocsáthatatlan dolog volna, ha, a nemesség mezítláb kerülne haza«. Ugyanily hiányos volt a ruházat, élelem, sőt a fegyverzet is. A nagy szükség arra vitte a nádort, hogy az ország főtisztviselőivel július 25-én tanácskozást tartson az élelmezés, a ruhával, lábbelivel és fegyverrel való ellátás ügyében, mert a katonai kincstárnak nem volt, nem gondoskodhatott a szükségletről. A felfegyverzés mértékére világot vet a nádornak az a feljegyzése, hogy július 5-én a felség kérdést intézett hozzá, nem lehetne-e az insurrectiót lándsákkal felfegyverezni ; vagy pedig az, hogy a felség az insurrectiós gyalogság felfegyverzésére nézve július 24-én megjegyezte, mikép »arra kellene törekedni, hogy