Századok – 1909
Értekezések - VISZOTA GYULA: József nádor és az 1809-iki nemesi felkelés 625
JÓZSEF NÁDOR ÉS AZ 1809-IKI NEMESI FELKELÉS. 627 tatások között bebizonyította hűségét királya mellett, mindannak ellenére, hogy Napoleon írásban terjesztett kiáltványnyal is igyekezett, szabadsággal kecsegtetve a nemzetet, Ausztriától való szakadásra bírni. A nemzet nemcsak a rendes hadsereg kiegészítésére szükséges sok újonczot adta meg királyának a szükséges anyagi segélylyel együtt, hanem felajánlotta a nemesi felkelést, az insurrectiót is, a mely ezen háborús idők alatt 1797-ben, 1802-ben és végül 1809-ben fegyverbe állott. A nemesi felkelés a régi rendi Magyarország életében nagy jelentőségű volt s abban állott, hogy a magyar nemesség kiváltságai ellenében a hazát fenyegető veszély idején köteles volt saját költségén hadba szállani, vagy a mint az 1222. évi aranybulla 7. czikke kifejezi, ha ellenség támadja meg az országot, általán fogva mindnyájan tartoznak harczba menni. A fentemlített három felkelés között az 1809-iki, az utolsó nemesi insurrectio a legnevezetesebb, mivel János főherczeg seregéhez beosztva részt vett a győri ütközetben. Ismeretes tény, hogy e csatában János főherczeg serege vereséget szenvedett. A hadi írók a vereséget a nemesi insurrectio rovására írták, úgy tüntették fel a nemességet, hogy az első ágyúlövésre vad futásban keresett menekülést. Még saját hazánkfiai is, költőink is azóta csak gúnynyal emlékeztek meg e csatáról és szálló igévé vált a »retirálj, retirálj, Komáromig meg se állj.« A gyávaság vádját azóta igyekeztek megczáfolni. Legutóbb Wertheimer Ede Ausztria és Magyarország a XIX. század első tizedében czímű munkájában foglalkozik e kérdéssel fő és hiteles források, József nádor jelentései és Kisfaludy Sándornak a nádor megbízásából az uralkodó számára készített műve alapján. Van ezeken kívül egy még kiaknázatlan forrás, a nádor főhadsegédének, gróf Beckers József ezredesnek kézirati műve, a mely a fentiekkel együtt igazságosabban ítél az insurrectióról. Ha azonban mind e forrásokat figyelmen kívül hagyjuk és csak a józan ítélőképességre bízzuk a döntést, még ekkor is rögtön szembeötlő, hogy az insurrectio ezen megbélyegzése igazságtalan. Az insurrectio 1809-ben — hasonlattal élve — körülbelől az volt, a mi ma a népfölkelés, avval a különbséggel, hogy a 43*
