Századok – 1909

Kisebb közlemények - Takács Gedeon: Egy elveszettnek tartott okirat 57

56 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 57 a XVI., hanem nyilván a XIII—XIV. századbeli magyar ötvösségnek. Ennyit legalább Szamosközy kezdetleges rajzából is biztosan megállapíthatunk. A szent korona keresztjével azonosítani azonban komoly alapon ez idő szerint nem lehet. Mindenesetre érdekes volna e hazai műemlékünk további sorsát kutatni, Bécsben talán nyomára lehetne akadni a Rudolf császártól összegyűjtött magyar kincsek között. BAGYARY SIMON. EGY ELVESZETTNEK TARTOTT OKIRAT. Az 1602-iki országgyűlésnek a királyi propositiókra adott válasza felől tudomásom szerint az a vélemény, hogy nem ismerjük, hogy — elveszett. Nem kisebb helyen, mint a Magyar Országgyűlési Emlékek X. kötetében találtuk ezen véleményt.1 A királyi propositiókat márcz. 15-e táján olvasták fel az országgyűlésen. A rendeket bántotta az előterjesztés hangja és tartalma, s a helyett, hogy a propositiók tárgyalásába fogtak volna, sérelmi iratot szerkesztettek, esetleg kettőt is. így olvassuk ezt az idézett helyen. Ha két feliratot szerkesztettek, akkor csak az egyik veszett el, mert a másikat megőrizte Illésházy István gróf Feljegyzéseiben Műve ezen fejezetét így kezdi : »Az római császár ismég gyűlést tétete Pozsonyban«, melyen szemökre hányja a rendeknek, hogy a székesfejérvári diadalt (1601 szept.) az Űr segítségén kívül csak a külföldi katonák erőfeszítésének lehet tulajdonítani. Másrészt odaveti, hogy az idegen katonák ellen ne panaszkodjanak, semmit sem lehet u. i. tenni a »ferox miles« ellen.3 Sértette e hang és az idegen had túlságos felbecsülése a rendeket, erre küldték válaszúi ezen elveszettnek tartott feliratot. Talán szenvedélyesen, de a viszonyokhoz hűen a propositióknak a hajóskapitányról vett és a »providus« meg a »cura paterna«-tól eltelt királyra alkalmazott hasonlatát igen sántának bélyegzi e válasz, mert bizony nem vizsgálta meg a hajót az indulás előtt, »vájjon a hajófenék dögleletes bűzével — ne sentinae virus odoré teterrimo navigantes conficiat, — nem öli-e meg az utasokat«. Kimondja nyíltan, hogy a rendek nem tehetik meg, hogy ne panaszkodjanak, hiszen a nagy nyomorúság enyhítésére semmi sem történt, — vix ullum calamitatum . . . sublevamen . . . adhibitum sentiant. Ne álljon 1 I. h. 7—8. 1. a Gr. I. I. nádor Följegyzései 1592—1603. Mon. Hung. Hist. Script. VII. mo—107. 1. 3 L. a propositiókat a Magy. Orszgy. Emi. X. 29—41. 1.