Századok – 1909

Történeti irodalom - Takáts Sándor: Válasza 598

606 történeti irodalom. és a külső béke érdekében az országgyűlés megrendszabályozta a hajdúkat, s nem vagyunk hajlandók rettenetes vétket látni abban, hogy a király és az országgyűlés nem voltak hajlandók a rablókat rendszeresíteni« ! !) Mi kijelentjük, hogy az 1557. évi és az 1563. évi törvényeket nem a hajdúk, hanem a szabad hajdúk azon része ellen hozták, a kik rablást űznek. A királyi zsoldos hajdúkról szó sincs azokban a törvényekben. Sőt az 1563. évi XXIII. törvényczikk még a szabad hajdúkról is kimondja, hogy a végházakba kell őket fogadni, mert ezeket a várakban semmi módon nem nélkülözhetik ! (confinia enim iis nullo modo carere posse videntur etc.) Magukról a királyi zsoldos hajdúkról a törvények semmi rosszat nem mondanak, sőt a rendek dicsérettel emlegetik őket. A tisztelt bíráló a pandúrokról szóló ismertetésemre gúnyosan jegyzi meg, hogy XVIII. századi adatokkal világítom meg őket. Tudtommal a pandúrok a XVIII. században lettek katonákká, tehát csakis XVIII. századi adatok alapján szólhattam róluk. A naszádosokról szóló fejezetre a t. bíráló csak annyit jegyez meg, hogy »a hungr. fussvolk-nak naszádos szóval való fordítását erőszakosnak kell tartani«. Nincs ott uram semmi fordítás ! Hanem német szöveget közölvén, csak magyarázatúl tettem zárójelbe a naszádos szót, mert az ott szóban forgó örsy Péter a naszádosokat vezette. Különben — a mint a könyvemben közölt adatok mutatják — a hadi tanács akárhányszor csak gyalogoknak nevezi a naszádosokat, tehát a könnyebb megértés czéljából is oda kellett tennem a gyalog szó mellé a naszádost. A tisztelt bíráló a fentebbi fejezet ismertetésénél olyan fogásokkal él, a mik talán még sem járják. Könyvemben megdönthetetlen adatokkal mutatom ki, hogy a nemzeti fölkelések idején a magyar naszádosok helyébe (a kik a fölkelőkhöz csatlakoztak) rácz lovasokat fogadtak. Tehát — írja a t. bíráló — egy helyen azt állítom, hogy a nemzeti fölkelések idején rácz naszádos nép nem is létezett, más helyen meg azt mondom, hogy a ráczok harczoltak a magyarok ellen. A ki egy mákszemnyit ad az igazságra, az nem hallgatja el — mint a t. bíráló teszi — hogy a fölkelések idején fogadott rácz katonaság csak ideiglenes volt, s a mint a békességet megkötötték, a magyar naszádosok ismét elfoglalták régi helyüket. Hogy a XVII. század végén már megmagyarosodott ráczok is voltak Komáromban, az igen természetes. Hisz közismert dolog, hogy III. Ferdinánd és I. Lipót idején Komáromba is telepednek ráczok. E telepítés arányait én a Gazd. Tört. Szemle-ben részletesen kimutattam. A t. bíráló ugyanitt azt mondja, hogy igen kíváncsi volna rá, mint őrizte meg a naszádosság az ősi magyar szervezetet és ősi szokásait . Én szószerint idéztem a naszádosokról szóló legrégibb