Századok – 1909

Kisebb közlemények - Bagyary Simon: János Zsigmond aranykeresztje azonos volt-e a szent korona keresztjével? 53

IflH^H^^HMHiH^^HI^^BHH^im KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 53 Ephaebi Joannes Gyerőfi Praenobilis Transylvanus Principista è Convictu Nobilium. Michaël Horváth, Civis Claudiopolitanus, è Convictu Nobilium. His accedunt Musici, Exactores Pecuniarum, Venatores, Conductores militum, Famae, Saltatores, Fabri, Leones, Gryphi, Milites, etc. 0. A. M. D. G. PKÓNAI ANTAL. JÁNOS ZSIGMOND ARANYKERESZT JE AZONOS VOLT-E A SZENT KORONA KERESZTJÉVEL? A XVI. század második felének nagy feltűnést keltő ékszere volt János Zsigmond aranykereszt]e, az »aurea crux«. Nemcsak csodálatos művét, hanem gyémántjait és köveit is bámulták s minthogy szokatlan nagy értéket képviselt, bizonyos tekintetben szerepet játszott Erdély történetében is. Megemlítik az évkönyvírók, egész sorozat okmány készül róla, szóba jön az országgyűlésen s még a törvényhozás tárgyát is képezi. E drágagyöngyös tömör aranykereszt első leírását Bánffi Gergelynek köszönjük, ki feljegyzi, hogy János Zsigmond a Szulejmánnal történt híres találkozás alkalmával (1566 jun. 29.) mellén viselte a kilencz gyémánttal és négy öreg szépséges carbunkulusokkal díszített keresztet, »melyet az ötvösök régen százezer aranyra becsüllöttek vala«.1 Szamosközy, az erdélyi humanista történetíró szintén megemlékezik a nagybecsű műemlékről és Bonfini nyomán elmondja, hogy eredetileg Zsigmond császár-királyé volt, majd Hunyadi Mátyás birtokába került. Korvin János Domonkos fejérvári prépostnak ajándékozta az atyja temetése alkalmával mondott miséért. Innét később Grittire, majd a Szapolyai családra szállott. János Zsigmond országának hagyományozta a drága ereklyét, a gyulafej érvári országgyűlés pedig (1571 jun.) a szebeni tanácsnak adta át megőrzés végett.2

Végtére is az erdélyi rendek Várad ostroma alkalmával jó pénzért eladták Báthory Zsigmondnak. Értékét, jegyzi meg forrásunk, 45 ezer aranyra becsülték, volt rajta 9 gyémánt és 4 rubin-kő.3 1 Erdélyország Történetei Tára, I. 42. 1. V. ö. Szilágyi, A Magyar Nemz. Tört. V. 367. 1. 2 Erdélyi Országgy. Emlékek, II. 476. 1. 3 Magyar Tört. Emlékek, írók, XXVIII. k. 113—114. 1.