Századok – 1909

Tárcza. - Hivatalos értesítő - Választmányi ülés 1909. máj. 27-én 533

12 nincs oka arra, hogy a közvagyon konfiskálására javaslatot tegyen. Emellett a szekulárizácziót Magyarországon csak forradalom árán lehetne keresztülvinni . . . Fölkiáltások: A klérus, amely forradalmat prédikál ! Kalocsay Gusztáv : . . . amikor az itt tanácskozók, csak ugy, mint egykor a francziák, a guillotine alatt fognak elvérezni. (Nagy derültség) Az egyházi javak legnagyobb része ma is kulturális czélokra fordittatik. (Egy hang : Lásd Bubics és Császka stb !) A szekulárizáczió keresztülvitelével minden közvagyon és igy a városoké is kétségessé válik. Különösen a hajdúk tennék jól, ha nem mozgolódnának, mert ők is közvagyont élveznek és a szekulárizáczió indokolttá fogja tenni, hogy ezt a vagyont is elvegyék. (Óriási zaj, kiáltások : Fenyeget bennünket ? Igazi papi beszéd! Ferdítés !) Czeglédy Mihály, tiszti ügyész : Bocskay a maga vagyonát adta a hajdúknak! Ezt a két dolgot nem lehet összehasonlítani ! (A közgyűlés tagjai fölállanak és perczekig éljenzik Lengyel Imrét). Kalocsay Gusztáv : A szekulárizáczióban a tulajdon szentségének megsértését látja és ennélfogva kéri, hogy a Lengyel-féle indítványt vessék el. Dr. Baltazár Dezső : Mint református lelkész nem akart hozzá szólni a kérdéshez, mert az a fölfogása, hogy a szekulárizáczió dolgában a világiak döntsenek. Csak igy véli biztosítottnak azt, hogy a kérdésből nem lesz felekezeti háborúság. Minthogy azonban Kalocsay fölszólalt, az ő beszédének hatása alatt kénytelen kijelenteni, hogy Lengyel Imre indítványát elfogadja. (Éljenzés és taps). Dr. ü. Szabó Lajos: Ugyancsak Kalocsay fölszólalása indítja arra, hogy a Lengyel-féle indítványt tegye magáévá. Még Kovács alispán tett kísérletet, hogy a közgyűlést, az állandó választmány határozati javaslatának elfogadására birja. Utána Lengyel Imre reflektált a vitában elhangzottakra és a következőket mondta: Lengyel Imre zárszava. T. Vármegye ! A guillotinnal való ártatlan fenyegetés nem érdemli ugyan meg, hogy vele foglalkozzunk, de mégis eszünkbe juttatja a Dózsa-féle szabadságharcz egyik eseményét. Azt, amikor a föllázadt tömeg, az elsők között, a csanádi püspököt húzta