Századok – 1909

Történeti irodalom - Péchujfalusi Péchy-család levéltári lajstroma. Ism. Dőry Ferencz 517

518 TÖRTÉNETI IRODALOM. értéke, de ma már sem a levéltárban való megőrzésre, sem lajstromozásra nem érdemes. Rengeteg apró-cseprő nyugtán, elismervényen, boltikönyveken és számlákon kivűl pl. ilyenek is olvashatók a lajstromban : »2390. 1833 ápr. 7. Elvégzendő munkák összeírása. — 2469. 1835. Padlófényesítő-recept. — 2624. 1840 körűi. Elveszett fehérneműek jegyzéke. —- 2979. 1860 ápr. 6. Postai feladóvevény. — 3334. XIX. század év nélkül. Leánynevelőintézeti fizetési feltételek.« Ha az ilyen iratokat, melyeket a rendezés alkalmával ki kellett volna selejtezni, leszámítjuk, a darabszám jelentékenyen csökken. A levéltár anyaga egyébiránt — mint Gárdonyi az előszóban röviden előadja — két főrészből áll. A régibb rész túlnyomóan a sárosújvári uradalomra vonatkozik, s vele együtt jutott 1556-ban a család tulajdonába. A legelső darab, melyben a Péchy-név előfordul, egy 1549. évi missilis-levél. Ettől az időtől kezdve csaknem kizárólag Péchy-iratot találunk a levéltárban. A lajstrom szerkesztése kellő szakértelmen kivűl szorgalomról és lelkiismeretességről tanúskodik. Az oklevélkivonatok helyességéről az eredetiek megtekintése nélkül ugyan nem nyilatkozhatunk, formájukra nézve azonban általában szabatosak, világosak. A tulajdonneveket Gárdonyi úgy vette fel a lajstromba, a mint az iratokban találta ; ily módon — mint maga is beismeri — sokszor adott elferdített, hibás neveket, főleg a rossz másolatok kivonatolásánál. Ezt ugyan részben ellensúlyozta azzal, hogy a kötet végén levő mutatóban ugyanegy tulajdonnév különféle változatait a modern helyesírásnak megfelelő név alatt egyesítette ; a mutató készítésénél azonban nem volt következetes, a mennyiben sok nevet megtartott régies alakjában s elferdített neveket kiigazítatlanúl hagyott, ilyenek pl. Alfaro puszta (=Alfalu ), Enyül ( = Enyed), Iroton (= Jutón), (Naght = Nak), Szedenes (= Szederjes) birtokok stb. Hibás névmagyarázatra is akadtunk, pl. Alsowyczai család (Olsaviczai helyett), s külön keresés nélkül is találtunk nevet, mely a mutatóból kimaradt, mint Szilágyi Erzsébet és Mihály (89. sz.), Köteles (Kewtheles) birtok (96. sz.). Nézetünk szerint a mutatóban a tulajdonnevek feltétlenül a mai helyesírás szerint veendők fel, — kivéve egyes, ma is használatban levő régies családneveket, pl. Péchy, Dessewffy, Eötvös, — az elferdített nevek pedig a lehetőséghez képest kiigazítandók, minthogy a kutatók is ily alakban fogják a neveket a mutatóban keresni ; sőt magában az elenchusban is szükségtelennek tartjuk a régies — gyakran egy-egy oklevélben is ingadozó — írásmódhoz, főleg pedig az elrontott nevekhez ragaszkodni. Ez utóbbiak után a helyes név legalább zárjelben kiteendő.