Századok – 1909
Történeti irodalom - Thallóczy Lajos: Bosnyák és szerb tanulmányok. Ism. Fraknói Vilmos - I. 505
TÖRTÉNETI IRODALOM. 515 Végrendeletében meglepő módon intézkedett országa sorsáról. Fiúgyermeket nem hagyott hátra, csak három leányt. Megvakított testvéreit, kik közül az egyik a szultánnál keresett volt menedéket, uralkodásra alkalmasoknak nem tarthatta. Gyűlölte a törököt és még inkább a magyart.1 Óhajtása az volt tehát, hogy sem az egyiknek, sem a másiknak hatalma alá ne kerüljön Szerbország. E miatt ő, a szakadár egyházhoz tartozó fejedelem, arra a merész elhatározásra jutott, hogy országát a római szent-széknek hagyományozza. Erről a tényről ekkorig is tudomásunk volt, III. Calixtus pápa 1458 márczius 14-iki leveléből, a melyben a bíbornoki testület egyik tagját arról értesíti, hogy a szerb deszpót meghalt és úgy rendelkezett, hogy országát >>a pápa és az apostoli szék részére« a magyarországi legátus, Carvajal bíbornok, vegye át.2 Ezt megerősíti most a Szerbországi Oklevéltár, Velencze magyarországi követének Budán 1458 január 29-én kelt 3 jelentésének közzétételével. E szerint a velenczei követ Szilágyi Mihálytól, a megválasztott kormányzótól, a következő értesítést kapta : az elhalt Lázár szerb deszpót úgy intézkedett, hogy »országa a szent-szék magyarországi legátusának adassék át« ; ennélfogva a Budán együttlevő főrendek hozzájárulásával, a kormányzó fölkérte a legátust, haladék nélkül menjen Szerbországba ; rendelkezésére bocsátották a Nándorfehér váró tt táborozó mintegy 1500 fegyverest ; két főúr pedig ajánlkozott, hogy őt kísérni fogják ; mire Carvajal a reá 1 Erre nézve az Oklevéltár két érdekes adatot tartalmaz. Az 1457 február 3-iki budai jelentésben a velenczei követ úgy nyilatkozik, hogy ha a szultán magától nem is jönne Belgrád megvívására, Lázár deszpót még a saját költségén s meghívná »per il sdegno ha contra contra questo regno«. 1458 április 10-én pedig Velenczéból írják Milánóba, hogy a szerbek »molto son odiosi verso Ungari«. ' Ezt a levelet közli Kaprinai, Hungaria Diplomatica II. 152. 1. Tekintettel erre a levélre és arra az időre, a melynek ezen római levél megírása és a végrendelkező deszpót Szendrőben bekövetkezett halála között szükségképen le kellett folynia, úgyszintén Enea Silvio bíbornoknak Rómából 1458 márczius 9-én egyik társához intézett levelének tartalmára (»Georgius despota mortuus est«) korábbi munkáimban (Carvajal János bíbornok magyarországi követségei, 1889 — Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szent-székkel, 1902) Szerbországnak a szent-szék fennhatósága alá helyezését, tévesen, Brankovics Györgynek tulajdonítottam. 3 Ez a jelentés tévesen 1457 január 29-ikére van behelyezve. Mivel Mátyás királynak a prágai fogságból kiszabadítására czélzó actióról szól. természetesen ki van zárva az, hogy 1457-ben íratott. 35*
