Századok – 1909

Értekezések - TÁRCZY KÁROLY: A czéhrendszer Munkácson 16

44 DR. TÁIiCZY KÁROLY. a ki tisztán mestersége után keresse kenyerét, alig van 35—40. De ezek is csak az idők mostoliaságáról s nehéz helyzetökről tudnak beszélni és bizonyságot tenni.1 Míg tehát eddig másokat segítettek, most ők szorúlnak a legnagyobb támogatásra. A baj s a fenyegető veszedelem jeleit ők maguk is elég korán észreveszik. Próbálnak ellene védekezni. Szerintük a baj az, hogy törvényeiket nem respektálják, s kiváltságaikat figyelembe nem veszik. Minden idejüket arra fordítják tehát, hogy előjogaik sértetlenségét és kiváltságos helyzetüket továbbra is megőrizzék. Ezért ragaszkodnak a traditiókhoz, a hagyományhoz,2' s nem csoda, ha a nehéz helyzetben olyan intézkedéseket is tesznek, melyeket azután ütőkártyául használnak ellenük.s Ezen intézkedések közé tartozott, hogy a bőrt pl. csak az vehette meg eleitől fogva, a ki készíteni tudta, s huszonötön felül csak egyet is magánosan egy mesterember sem vehetett meg 2 Rfrt büntetés terhe alatt.4 »Nem volt szabad egy mesterembernek is más mesterember kárára árújában állani.« Ha valaki hamvat hozott Munkácsra, abból egy mesterember csak egy negyeddel vehetett a maga szükségére. (Varga Art. 8. és concl.) A csizmadiáknál sem vehetett bőrt az, a ki kontár (klontár) volt (15 Rfrtig elmarasztalták) s az ilyentől műszerét, művét elvették, és mesterségétől megfosztották. (Cs. IX.) Vidéki timár csak vásár alkalmával árúihatott, s a zsidóknak s más czéhben nem lévő embereknek csak 1835 óta lehetett reggel nyolcz órától portékáikat árúlni. (XII. 10. 2071. számú megyei határozat.) De minden kísérletük hiábavalónak bizonyúlt. Az új irány, mely mindenütt szűknek találta a középkorban felállított korlátokat, itt is újítani valót talált. Az 1872 : VIII. t.-cz. a czéhrendszert teljesen megszűntette s helyébe az ipartestületeket tette. Ma már csak mint a múlt egyik igen fontos intézményére 1 A fazekasok 1780. jan. 5-én negyvenen valának, mint a fentebb közölt vers mutatja. Ma öten vannak, de azok is csak tengetik életüket. 3 Az atyamester esküje így végződött : »Semminemű új törvényt vagy szokást közikbe, a czéh tudta és akarata nélkül, be nem viszek«. 3 A czéhbeállást a XIX. században azzal nehezítették meg, hogy — a tanuló városban eltöltött éveket nem számítva — még három évi vándorlást és három évi munkácsi tartózkodást kívántak meg. Természetesen ezzel a nagy szaporodást, a letelepedést akarták megakadályozni, mert látták, hogy amúgy is nehezen tudják magukat fentartani. 4 Ezzel elejét vették a nyerészkedésnek. Másodkézből vett bőrért 8 Rfrtot is fizetnek büntetést, 1794. A gubások is arról panaszkodnak, hogy a gyapjút megveszik 50 írtért és azután eladják 80 írtért nekik, mert ők mázsaszámra nem vehetik. Legnagyobb bajuk ma is az, hogy nincs meg a tőkebefektetéshez szükséges összeg.