Századok – 1909

Értekezések - THALY KÁLMÁN: A lőcsei fehér asszony 449

A LŐCSEI FEIlÉlt ASSZONY. 469 nek addig nem resolvál, míg az (ország-)gyűlésnek vége nem szakad ; gondolom, más héten vége szakad. Eczczer Felséges Király előtt, kétszer Cardinalis előtt voltam, az hon is igen szépen kérésimbe meghallgattattam ; mi leszen az gyümölcse ? gondolom, most csakhamar meg fogom írnya Kegyelmednek. Ojlaki pusztát egy szómra ma Herczeg (Esterházy Pál nádor) megadta nekem ; első alkalmatossággal, addig is míg vissza megyek, donatiót és pura statutiót megküldöm, commissiót Nógrád vármegyére. Mai nap ebédre Cancellárius (gróf Illésházy) Uramhoz vagyok hivatalos, az hová el is megyek.« Sok üdvözletet küld ismerősöktől urának, őt, fiát szeretettel öleli és apját tisztelteti. (Eredeti levél in quarto, Korponayné saját kezével írva. Azt is írja benne : »Mas héten Bécsbe megyek, királytúl kívánságomnak ott szakad vége«). IV. Korponay Jánosné dátumtalan (1712 julius hava lesz) levele vöröskői fogságából férjéhez. »Édes Uram ! Kgld nálam kedves levelét vettem. Hála Istennek, hogy egészséges, az édes Gábrisommal (fiukkal). Az embereket Pálfi parancsolatjából kellett tartóztatnom, — az osgyánit eleresztettem. Ma egy heti minden dolgomnak vége szakadt volna, szerencsétlenségemre General Lefelholcz akkor küldött az udvarnak leveleket, az melyeket elfogatott, mely Esterház Dánielnek szólóba magam is fel voltam téve Egy darabig roszúl lesz dolgom, — de azon sokat ne törődjen, hiszem Isten, kimenekedek ! Minden örömem, Klgd semmit nem tud az dologba ; a mikor examináltak is, egyebet nem vallhattam, hanem, hogy szót sem tettem Kgldnek felűle. Átkozott leveleket én nem tartóztattam volna kiadásokat : de mikor az édes Apám (Géczy Zsigmond) benne volt, ítéljen az egész világ ! . . . Ah Apám, Apám ! valóban megromlottam az ő megátalkodott magyarságáért ! Megjövendöltem sokszor ő Kglmének : micsoda szép végit éri ! Tudom, Osgyánban volt most Császár embere ; akarnám tudni : volt-é Kglddel ? Mert úgy tudom, Kglddel szót sem tettek. Édes Uram, iterato is kérem, rajtam ne busuljon ! Azt tudva tartsa, hogy én minden mesterséggel azon vagyok : az édes Apám hogysem szenvedjen, — inkább engem adjanak hóhér kezire ! Bár illantana el, az hová két szeme vinné ; mert sem Rákóczy, sem Bercsény nem irtak volna, ha nem ösmernék. Ezzel maradok Kglmednek igaz hitves társa Géczy Julianna m. k.