Századok – 1909

Történeti irodalom - Gyulai Pál: Kritikai dolgozatok. Ism. V. J. 437

TÖRTÉNETI IRODALOM. 437 pénzbeváltás és a szolgálónépek közmunkakötelezettsége megváltásaként, szedethette az egész országban vagy kisebb területeken. A megszállást is meg lehetett váltani rendkívüli adóval ; így azután az ország főméltóságai részére is szedtek collectât. Sőt a hadkötelezettséget is megváltották. Szedését néha bérbeadták, máskor a vármegye hajtotta be. Az adóalap úgy, mint a füstpénznél, a füst és nem a telek volt. A kiváltságosak küzdelme a középponti hatalom ellen azonban korán rést ütött a rendkívüli adógazdálkodáson is, és a királyok csakhamar ezt a jogot is eladományozgatták a földesuraknak. Eckhart az egyes adóknál egyenként fölveti a kérdést : hogy mi volt tulaj donképeni lényegük ? kik tartoztak fizetni ? és hogyan szedték ? Ez a világos elrendezés lelkiismeretes adatgyűjtésen alapúló tanulmányát nagyon használhatóvá teszi. Szlavónia adóját külön tárgyalja és, ámbár ez nem tartozik szorosan véve ide, a vámoknak is külön terjedelmes fejezetet szentel. Az adózáson kívül, a dolog természeténél fogva, más kérdések is merültek föl. Különösen társadalmiak. E tekintetben érdekes az az okoskodás, a melylyel Eckhart a civites hebdomadarii fogalmát kísérelte megfejteni. Ebben a pontban azonban érvelése nem mindenben meggyőző. Nevezetesen az équités iobbagionesszel való összekapcsolásuk merész. Az »unus eorum semper est hebdomadarius, et sic per ordinem« és a »stant in septimana« kitételek ugyanis nem fedik egymást. DOMANOVSZKY SÁNDOR. Gyulai Pál: Kritikai dolgozatok 1854—1861. Budapest. Kiadja a M. Tud. Akadémia 1908. 8-r. 6, 404. 1. Rég érzett hiányt pótolt az Akadémia könyvkiadó vállalata Gyulai kritikai dolgozatainak kiadásával. E sorok írója egyike volt azoknak, a kik szinte negyedszázaddal ezelőtt sürgették már e kiadást, mert jól ismerték Gyulainak a mult század ötvenes éveiben írt ritka becsű fejtegetéseit, a népiesből újjászületett nemzeti irány mellett vívott harczait, a kritika jogaiér téveken át folytatott küzdelmeit s a Petőfi-utánzók elleni csatározását. E dolgozatok éppen oly jellemzők a korra, melyben keletkeztek, mint írójokra. Éppen ezért kissé különösnek találjuk az Akadémia könyvkiadó vállalatának hirdetését, a mely úgy akarja Gyulai e dolgozatait ajánlani a nagyközönségnek, hogy »még mindig« értékeseknek tünteti föl. Azt merjük hinni, hogy tisztán kortörténeti szempontból sem gondolhatunk e dolgozatok értékének