Századok – 1909
Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Ki koholta a Sylvester-bullát? 361
368 KARÁCSONYI JÁNOS. Az első szlávból fordított levél 1394 április 2-áról van keltezve és a kelet helyéül Sutiska-t jelöli meg. Azt állítja, hogy »Dabissa, rex Serbiae, Bosniae et maritimarum partium« »princeps Goico Marnavitius«-nak ajándékozta Fojniczát (Yoynitium) és a Godolja-poljet az imotai földön, még pedig azért, mert Zsigmond király parancsára (verbo Sigismundi regis) segítségére jött és a törököket megverte. Tanúk Radinovity Pál, Sandal vajda (palatínus), Hervoja, a Dolnii kraj vajdája, testvére Radivojevity György a chelmi (chlumi) földről, »ex Croatia autem Marsalcus princeps Joannes Grubretius« stb.1 A tanúk nevei elég hűen vannak lemásolva Dabissa királynak 1395 április 26-án kelt okleveléből.2 Csak az a bökkenő, hogy az egész oklevél nem lehet valódi, mert 1391—93-ban Zsigmond roppant nagy ellensége volt Dabissának, s volt is oka rá, mert Dabissa Horvátországot elfoglalva tartotta. Tehát Zsigmond nem is küldhette azt a bizonyos Gojkót Dabissa segítségére. Az is bizonyos, hogy a törökök 1398-ban törtek be először Bosnyákországba, egészen felesleges lett volna tehát 1394-ben a jutalmat osztogatni Gojkó knéznek.3 A másik 1426-ra tett levélben még ügyesebben utánozta Tomkó a bosnyák oklevelek formuláit, de mivel sokat markolt, mégis elárúlta, hogy ez oklevél nem látta II. Tvartkó udvarát, mert szegény Tvartkó király hogyan tudta volna megerősíteni Marnavich Jánost Nissa birtokában, mikor már Bosnyákország is alig volt az övé és hogyan bízhatta volna Mirochna apátra János védelmét, mikor apátok Boszniában nem is voltak. Volt ugyan ezen 1426-ra tett levélben említett »ecclesia Bosnensis« és annak praelatusa, de az patarenus eretnek volt ! A java azonban e bizonyítékoknak még csak ezután következik. A szlávból fordított oklevelek nem nyújtottak összefüggő nemzedékrendet, azt tehát Szilágyi Mihálynak 1458-iki »Pesten, az országgyűlés 20-ik napján kelt« levelébe kellett beleszőni. Ebben azt bizonyítja Szilágyi, hogy 1443-ban Szerbia visszafoglalása alkalmával Marnavich Györgynek Ráczország starostájának, Vukaszin, ráczországi király testvére Gojkó unokájának kérésére Nissát visszaadták neki és unokaöcscsének, Tomkónak és ebbe Brankovics György despota is beleegyezett.4 • Tomkó i. m. 27. 1. 2 A fordítás annyiban hibás, hogy a vojvoda szót Terliczky lengyelmódra >>palatinus«-nak, nádornak vette. s Klaic : Bosznia története. 218—19, 226. 1. Klaie azonban abban téved, hogy a diakovári szerződést 1393-ra teszi, mert az tulajdonképen 1394 jul. 13-ái történt, V. ö, Fejér: Cod. Dip. X/2. 178, 1. < 34—35. 1.
