Századok – 1909

Történeti irodalom - Iskolatörténeti adattár. Szerk.: Thúry Etele. Ism. Fináczy Ernő 240

241 TÖRTÉNETI IRODALOM. 242 Mielőtt e kiadvány történeti értékéről szólnék, biráló tisztemnek egy kellemetlen részén akarok túlesni. Értem ama kifogásaimat, melyek a szóban levő (latin) szövegek közlésmódja ellen irányúinak. A szerkesztő úrnak — kiben nyilván nagyobb a nemes hevület, mint a türelmes elmélyedés — nincsen tudomása egy diplomatikus szöveg kellékeiről : a központozás fontosságáról, a sajtó- és egyéb szöveghibák nagy számának értelemzavaró voltáról, a corruptélák megjelölésének szükségességéről, a szövegkritika eszközeiről és módszereiről, általában mindarról, a mi nélkül, a tudomány mai színvonalán, históriai feldolgozás czéljaira alkalmas forrásszövegeket közölni nem lehet. Súlyosbítja a mulasztást az a tény, hogy csak kis részben van szó igazi szövegromlásokról, a legtöbb hiba arra vall, hogy a kiadó nem tud kéziratokat olvasni. Ennek bizonyítása végett legyen szabad — teljességre való törekvés nélkül — szemelvényesen felsorolnom a leginkább szembeötlő, hibásan közölt helyeket. Két csoportot veszek fel. Egyikbe helyezem az értelemzavaró hibákat (mondjuk sajtóhibákat), úgyszintén egyes depravált vagy megcsonkított szókat, melyeket a kiadó vagy nem tudott elolvasni, vagy — ha már a kézirat romlott alakban közölte őket — nem volt képes helyreigazítani. A második csoportba foglalom azokat a nem csekély számú hibákat, melyek tisztán felületességnek, vagy hanyagságnak tulajdoníthatók (pl. az egy és ugyanazon oldalon 4-szer is előforduló »iterato vice«, a mi, ha nem volna gondatlanság következménye, azt a lehetetlen feltevést engedné meg, hogy a latin szövegek kiadója nem tud latinul). A teljesen romlott helyeket (nem szókat), melyek úgy, a mint közöltetnek, minden értelemnek híjával vannak (teljes absurditások), nem említem meg, mert a kézirat nem áll rendelkezésemre, s e nélkül conjecturákba nem akarok bocsátkozni. A kicsinyeskedés esetleges vádjának elkerülése végett (bár e vád ezúttal merőben jogtalan volna) szándékosan mellőzöm továbbá a központozás logikai és syntactikai szabályaiba ütköző nem csekély számú hibákat, továbbá a könnyű szerrel javítható sajtóhibákat, nemkülönben az eltorzított görög szókat, úgyszintén az orthographiának ama következetlenségeit, melyek nem a kor rovására esnek, hanem a kiadó számláját terhelik.1 Első csojport. 7.1. Neque enim nomine suum (helyesen : nomen) 8 : 1 A kiadót még az esetben is vád érheti, ha netán a szöveg maga is hibás alakot tartalmaz. Ilyenkor az a kötelessége, hogy a hibát a szövegben >>emendálja«, a vonal alatt pedig jegyzetben közölje a kézirat hibás lectióját, vagy legalább zárjelbe odategye a szokásos sic-et.