Századok – 1909

Tárcza. - Történelmi és rokon társulatok - 179

TÁRCZA. 181 Lászlóval és Kende Gáborral. Ez utóbbitól 13 levél van felvéve a gyűjteménybe. A régebbi — most özvegy — fejedelemasszonyok közül, Báthori Zsófián kivűl, kivel kevesebb érintkezése volt, állandó összeköttetésben állott BánfEy Ágnessel, Bethlen Druzsiánnával és Lónyay Annával ; a főbb emberek közül, a többieket nem említve, Béldi Pállal, Bethlen Jánossal és Miklóssal, gróf Rhédey Ferencz egykori fejedelemmel, Wesselényi Ferencz nádorral, gróf Thököly Istvánnal és Imrével, Keczer Ambrussal, stb. A levelek igen tekintélyes része hazánk akkori politikai viszonyaira vonatkozik s élénk világosságot áraszt Erdély válságos korszakára. A kötet behatóbb ismertetésére még visszatérünk. — BAROS GYULA : Kazinczy Ferencz és Radvánszky Teréz czímű dolgozatát külön füzetben adta ki. E 44 lapra terjedő érdekes tanulmányt a Kisfaludy-Társaság múlt tavaszi ülésén olvasták fel élénk tetszés mellett. A szerző nagy utánjárással, beható kutatással hordja fel a nyomtatásban megjelent és írott adatokat egyaránt, hogy Kazinczynak Radvánszky Teréz iránti eszményi barátságát, mely a széphalmi vezér fejlődésében oly mély nyomokat hagyott, megvilágítsa. A dolgozat ugyan többet ölel fel, mint a czíme mutatja, mert Radvánszky Teréznek úgyszólván egész életrajzát elmondja, de a legfontosabb része mégis arról a nemes érintkezésről szól, a mely Kazinczy kassai tartózkodásától kezdődik. Érdekes, hogy Kazinczy előbb a kisebbik Radvánszky-leány, Polyxena, iránt mutatott nagy érdeklődést, mely a szerelem lángját is élesztgette szivében ; éppen úgy, mint később, Török Mária grófnő iránt, a kinek azután a nénjét csakugyan feleségül vette. Baros Gyula végigkíséri ez eszményi barátságot keletkezésétől kezdve s mindenütt igyekszik Kazinczyra tett hatását világosan kimutatni, a mennyiben Radvánszky Teréz irodalomtörténeti alaknak vehető. Kár, hogy a szerző a tízes évek végétől kezdve nem csoportosította a szétszórt adatokat, a melyekből arra az eredményre jutott volna, hogy Kazinczy nagy anyagi szorongattatásai között, a sógorával folytatott hosszas pőrében is nem egyszer fordúlt egykori eszményképéhez, hogy a megegyezés közvetítésére bírja, — sikertelenül. A jeles tanulmány mindenesetre így is számot tesz a Kazinczy-irodalomban. — KÜLÖNNYOMATOK. Lukinich Imre tagtársunk »Báró Keresdi Bethlen Ferencz 1601—1653« és dr. Rómán Bálint »őstörténetünkkeleti forrásai« czímű dolgozataikat, melyek a Századok múlt évi folyamában jelentek meg, külön füzetekben is kiadták. Mind a két jeles tanúlmányt ismerik olvasóink s így külön ismertetésükre nem szükség kiterjeszkednünk. Két különnyomatot küldött be Baumgarten Ferencz tagtársunk is ; az egyik : »A renaissance problémája«, a másik »A refor-