Századok – 1909

Tárcza. - M. Tud. Akadémia ülései: - Veress Endre értekezése a Sennyei fiúk külföldi iskoláztatásáról (II. oszt. 1909. jan. 11.) 173

TÁR' ZA. 173 tára (Grácz mellett). Eddigelé 300-nál több pecsétöntvény és ezek sikerűit fényképei állanak rendelkezésre. Már ezek között is sok olyan pecsét van, a melyek ez ideig teljesen ismeretlenek voltak. Hátra van még a hg. Batihyányak (Körmend), a hg. Esterházyak (Kismarton) levéltárának, a veszprémi káptalan, Kassa és Nagyszeben városok levéltárainak átkutatása, feldolgozása a magyar és erdélyi udv. kanczellária levéltárában található, a kir. pecsétek körirataira, czímereire, vésetéseire, a vésetések költségeire stb. vonatkozó, eddig teljesen figyelmen kívül hagyott, gazdag, eredeti forrásoknak. Ez a munka — a mely remélhetőleg 3—4 év alatt elkészül — hivatva van arra, hogy hézagpótló legyen, mert Praynak 1805-ben megjelent, rég elavult munkáján ldvűl, összefoglaló mű ezen a téren nincsen. A Magyal Tud. Akadémia a munkát költségkímélés nélkül, az illusztrálásra nézve a mai kor technikai vívmányainak teljes felhasználásával fogja kiadni, a mi a mű külső megjelenését csak emelni és értékét a kutatók előtt becsessé fogja tenni. — WERTHEIMER EDE tagtársunk, ki idősb gróf Andrássy Gyula életrajzának megírásán dolgozik, munkájában annyira előrehaladt, hogy az első kötettel ez év folyamán el fog készülni. Űjabban hoszszabb időt töltött Berlinben, a hol a levéltárakban számos nagybecsű anyagot gyűjtött össze. TÖRTÉNELMI ÉS ROKON TÁRSULATOK. FŐVÁROSIAK. — A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA II. osztálya folyó évi január 11-ikén báró Förster Gyula h. elnöklete alatt ülést tartott, melyen két érdekes történeti felolvasást hallottunk. Veress Endre tagtársunk mutatta be »A Sennyey-fiúk külföldi iskoláztatásáról« írt értekezését. Kissennyei Sennyey Pongrácz Vasmegyéből költözött Erdélybe s végigélte és szolgálta valamennyi Báthoryt, 1613-ban történt haláláig. Legidősebb fiát, Istvánt, 1603 őszén küldte fel a bécsi jezsuiták gymnasiumába, majd a prágaiba és ingolstadtiba s onnan ismét vissza Bécsbe. Atyja halálával azonban papi pályára lépett, s mint győri püspök halt meg. Ugyancsak Bécsben tanúit Sándor öcscse, családot alapítva, 1643-ban egyszerre négy fiát járatta a bécsi jezsuitákhoz, hol egykor maga is tanúit. Közülök Istvánból veszprémi püspök lett, Lászlóból híres jezsuita-író, Ferenczből pedig kallói kapitány. Ennek fia, II. Pongrácz, 1679-ben szintén Bécsben tanúit, s ott egy Szent László érdemeit dicsérő nyilvános emlékbeszéddel tűnt fel. így vált hagyományossá a Sennyey-család-