Századok – 1909

Tárcza. - Történetíróink munkássága - Szádeczky Lajos 171

TÁR' ZA. 171 Szerzőnk okoskodásának kalandos utjain a tízkötetes Magyar Nemzet Történeté-hez is eljut s azt »nagyarányú, tudományos tömegárúnak« nevezi. A »nagyobbára pénzszerzés czéljából gyorsan összeszerkesztett művek« közé sorolja Szilágyi vállalatát. íme a történeti materialista objectivitása ! A honorarium kérdése az első. Nem védjük a Magyar Nemzet Története szerzőit. Egy évtizede mult, hogy munkájukat használja a történetkedvelő közönség. A ki ismeri a magyar történetirodalmat, tudja, hogy e »tömegárú« egynéhány kötete milyen hatással volt a történeti ismeretek és felfogások fejlesztésére. De a tények nem számítanak a történeti materialismus magaslatain. Itt csak egy elmélet uralkodik, s ha a tények nem alkalmazkodnak hozzá, jaj a tényeknek. A tények e tiszteletére a Huszadik Század említett füzetében elég más példát is találunk, de talán máskor még rátérünk azokra is. TÖRTÉNETÍRÓINK MUNKÁSSÁGA. — CSÁNKI DEZSŐ tagtársunk, ki tudvalevőleg a M. Tud. Akadémia Történelmi Bizottságának megbízásából írja Magyarország földrajzát a Hunyadiak korában, serényen dolgozik nagy munkáján. E mű voltakép gróf Teleki József félben maradt s tizenkét kötetre tervezett, »A Hunyadiak kora Magyarországon« czímű munkájának folytatásaként indúlt, de a szerző keze alatt minden tekintetben modern alapozású, mind beosztására, mind pazar adatgazdagságára nézve is teljesen önálló művé fejlődött. Eddig megjelent három kötetében Magyarország területének mintegy háromnegyed része van feldolgozva. A most készülő negyedik kötet Erdély magyar vármegyéit fogja felölelni. Csánki szakadatlanul gyűjti az anyagot az ország levéltáraiban ; legutóbb a zólyomvármegyei levéltárakat kutatta át s kutatását Beszterczebánya, Libetbánya, Breznóbánya, Zólyom-Lipcse és Pojnik régi bányavárosok, a beszterczebányai káptalan és Zólyom vármegye levéltárai gazdag eredménynyel jutalmazták. — SZÁDECZKY LAJOS tagtársunk nemrég fejezte be A székely határőrség szervezése 1762—64-ben czímű nagy munkáját, melyet a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottsága adott ki, s melyet e füzetünkben behatóan ismertetünk. Azután tanúlmányt írt Erdély műkincseiről, melyet a kolozsvári képkiállítás bezáró ünnepén (jan. 3.) olvasott fel, s mely az Erdélyi Irodalmi Társaság közlönyében, az Erdélyi Lapok-ban jelenik meg. Legújabban megirta az Apafiak sírboltjának és hamvainak fölfedezése történetét,