Századok – 1909

Történeti irodalom - Bédier; Joseph: Les légendes épiques. Ism. Karl. Lajos 164

166 TÖRTÉNETI IRODALOM. 166 azonban rég csütörtököt mondott. A szerzetesek érdeke volt, hogy nagy védőszentjük világi tetteinek emléke is fenmaradjon. Tiszteletet és pénzt szerzett ez nekik. A Vilmos életére vonatkozó négy eseményt (790, 793, 803, 806. években) az énekesek barátok révén ismerhették, néhányat csak ezen az úton (806 Vilmos kolostorba vonúlása). Az így szerzett adatokat beleszőtték az eposokba, a miket viszont a barátok értékesítettek hamis oklevelek szerkesztésénél vagy zarándokoknak a kolostor közelébe való csalogatásánál. Ha így szent Vilmos és a toulousei gróf történeti alakjának szereplését megfejtettük, ez a bírálónak nyugalmat nem biztosít. Tizenhat Vilmos lép a kolostor templomában nyugvó szent helyébe és vagy magát mondja a valódi Vilmosnak vagy részt követel Vilmos dicső tetteiből. A történeti magot hajhászó kritikusok agyrémei ezek és B. tudományos hangú, tartalmú könyvének mulatságos fejezete az, a melyben mindegyik jogczímét vizsgálat tárgyává teszi. Kettő apja Paulin Paris, kilenczet Jonckbloet fedezett fel, egyet Dozy, hármat Gaston Paris, egyet Hermann Suchier idézett fel. Minden tudós kiválogatott köziilök néhányat, a többit eltemette. Volt oly népszerű alak, mint III. Vilmos, Poitiers grófja 950—963, a ki csaknem mindenkinek tetszését megnyerte. B. szükségtelennek tartja a krónikák névmutatóiból kiszedett azonos nevű hősök halmozását. Szent Vilmos életének eseményei hatással lehettek az eposokra, a mit hozzáköltöttek, azt a költők képzelőtehetségének kell felrónunk. A bíráló tudósok nemcsak a hőst bontották szét, hanem széjjelszakították a reá vonatkozó eposokat és keresték az egyes dalokat, melyeknek összetákolása utján keletkezett egy-egy epos. Wolf F. A. és Lachmann számos tanítványa parcellázta a franczia epika területét. A. Couronnement de Louis (CL) név alatt ismeretes epos volt kedvelt működési terük. 2688 versét öt ágra osztották, melyek mindegyike más korban keletkezett, más hősre vonatkozott és csak nagy sokára olvadt egy egészszé. B. biztos kézzel rámutat, mily kevés a történeti, mily jelentékeny a költött elem. Az olasz episodokat még Becker is különválasztja. B. csak a koronázás tényét és Guaifier nevét, a mit a költő a helyszínén hallhatott, tekinti történetinek. A Koronázás egységes epos, ellenmondásai elháríthatok vagy jelentéktelenek. Ezzel megdőlnek mindazok az elméletek, a melyek az eposban már több északi Vilmost láttak, a kiket a déli Vilmosokkal a Charroi de Nîmes eposa kapcsolt egybe. A Koronázás szoros vonatkozásban van a cyklus többi eposával és nem szorúl közvetítőre. Az eposok történeti elemeinek megállapítása vagy kiküszöbölése után, B. az eredeti szerkezet helyreállításának kérdését