Századok – 1909

Értekezések - MADZSAR IMRE: Egyének és tömegek a történelemben - I. 1

EGYESEK ÉS TÖMEGEK A TÖRTÉNELEMBEN. 17 mozgalmakról s általában a történelmi életnek egyéni és tömeghatásokból a legbonyolódottabb módon egymásba fonódott szövedékéről megrajzolt, meg van-e adva az utóbbi tényezőknek is az a rész, mely őket a valóságban megilleti, fel van-e ismerve a tömegekből eredő hatások szerepe és jelentősége leg'alább is annyira, mint az egyéneké, röviden : a tömegek 'psychologiája a régebbi történetírásban áll-e legalább is azon a fokon, mint az egyéneké ? És itt határozottan úgy áll a dolog, hogy a társadalmi csoportok, a korszellem és hagyományok stb. psychologiája a történettudomány fejlődésében messze elmaradt az egyéneké mögött. Ha annyira más, annyival életteljesebb az a kép, melyet az újabb történetírás a népek életének hatalmas színjátékáról nyújtani képes, mint még a XVIII. század, sőt mai kézi- és tankönyveink jó részének mechanistikus történetírása, nem abban kell-e keresnünk nagy részben ennek az okát, hogy történetírásunkban életre keltek a tömegek, a korszellem erői és nem passiv elemek többé, a melyeket sakkfigurák gyanánt mozgatnak egyes vezető emberek önkényes elhatározásai ? Nem abból a különbségből származik-e, mely az egyéni cselekvéseknek inkább tudatos és világos jelleme és a tömegek életének ösztönszerűbb természete között található, hogy az újabb történetírásban a frsoîi mellett (nem annak helyében) érvényre jut igazi jelentőségében a t}>úast is, az, a mit ma fejlődésnek, evolutiónak nevezünk ? A fejlődésszerűség érvényesülése és a tömeghatások természetének felismerése a történetírás fejlődésében egybeesnek. Egyiknek kezdetei sem nyúlnak igen messzire. Alig mehetünk vissza tovább, mint Herderig (szintén átmeneti korban élt), a kinek nagy érdeme abban áll, hogy ez^ösztönszerű, népies erők jelentőségét a költészetben és történetben fölismerte és buzgón hirdette. Rankénál a sociál-psychologiai tényezők már jelentékeny mértékben érvényre jutnak abban, a mit ő »általános eszmékének nevez és mégis igaza van Sprangernek, midőn ezt mondja : »wie unzergliedert, lebensfremd war auch noch die Ranke'sche Idee ! Sie nahm die Psychologie der Wirtschaft und des sozialen Lebens noch nicht in sich auf ; sie wurde dem unbewusst teleologischen Zusammenhange der feinen Anpassungen