Századok – 1909

Értekezések - MADZSAR IMRE: Egyének és tömegek a történelemben - I. 1

4 DR. M ADZSAR IMIÍE. De anachronismus volna manapság az a merev ellenvélemény is, mely a fenti radikális törekvésekkel szemben olykor fellépett, s a mely viszont Carlyle szellemében a bősökre esküdött s mindent a geniális ember souverain, szinte transcendens régiókba nyúló teremtő erejére óhajtott visszavezetni. Az emberiség történelme Lehmann szerint nem volt és sohasem lesz más, mint a hősök, az egyéniségek történelme. Éppen ezért tisztán individuális ; a történelemben nincsenek typikus jelenségek, nincsenek törvények. A természetben szükségszerűség uralkodik, a történelemben szabadság. Az egyéniség szabad, a semmiből teremt, első tagja az események egy új lánczolatának, mely a múlttól független, annyira, hogy annak törekvéseivel szemben egészen új életnek lehet megkezdője.1 Bizonyára az egyik vélemény ép oly túlzó, mint a másik,sőt alapjában véve közömbösek a történetírásra. Nem a történettudomány, hanem a történetphilosophia körébe tartoznak és pedig azon egyoldalú történetphilosophiák sorába, a melyek a történelmi élet változatos tényezőit mind egyre akarták visszavezetni. Sorra kerültek a természeti viszonyok hatása, a faji tulajdonságok, a politikai élet, a gazdasági viszonyok, az értelem, sőt pusztán csak a technikai fejlődés is, úgy hogy a lehetséges elméletek már majdnem kimerítettnek tekinthetők. Az egyéni és tömeglélektani erők jelentőségéről folyt viták mintegy lezárták a sorozatot s a fejtegetéseknek és polémiáknak, melyek e kérdés körül támadtak, legalább azt a negativ eredményét nem szabad többé elvesztenünk, hogy a történetírónak nem szükséges aprioristikus nézeteket alkotnia a történeti erők egymáshoz való viszonyáról. Az ő feladata — mint Lecky helyesen mondja — abban áll, 1 Zeitschrift für Kulturgeschichte, herausg. von G. Steinhausen, Bd I. 245. 1. — V. ö. Carlyle : >>A mint én felfoaom a dolgot, az egyetemes történelem, annak története t. i., a mit az emberek a világon cselekedtek, alapjában nem más, mint ama nagy emberek története, a kik itt működtek ... az egész világtörténelem lelke, méltán mondhatjuk, az 6 történetük. (A hősökről, ford. Végh A. Budapest, 1900. 1. 1.) 8 A két ellentétes vélemény, illetőleg előszeretet, képviselői között egyik oldalon Condorcet-t, Comte-ot, Buckle-t, Taine-t, Barth-ot, Lamprecht-et, Bourdeau-t, Gumplowiczot, a másikon Cousin-t, Carlyle-t, Lehmann-t, Nietzsche-t, bizonyos tekintetben Tarde-ot említhetjük.