Századok – 1908

Tárcza - Mangold Lajos: Adalék az első keresztes hadjárat történetéhez 937

TÁRCZA. 937 ADALÉK AZ ELSŐ KERESZTES HADJÁRAT TÖRTÉNETÉHEZ. Midőn közlönyünkben Kropf Lajos tagtársunk egyik könyvismertetését olvastam,1) ifjúkoromból egy jelenet elevenedett meg lelki szemeim előtt. Visszaemlékeztem, hogy mennyi lendülettel s mily megragadó elevenséggel vázolta immár porladozó tanárom azt a csatát, melyben Kálmán királyunk az első keresztes had előhadait, Gottschalk féktelen pór csapatát Moson közelében megverte, mire a még menekülni tudók rémületökben futásnak eredvén, az ország másik végéig, Belgrádig meg sem állottak, a hol a magyarok utóiérték és összevagdalták őket. A mult század hatvanas éveiben ezt így tudták és így tanították mindenütt ; de ezért még nem fognék tollat. Erre az a körülmény serkent, hogy a szóban forgó ütközet több mozzanatára nézve még ma sincsenek történetíróink egy véleményen ; hogy továbbá az Árpádok korának jeles búvára, Pauler Gyula sem említi fel az irodalmat a maga teljességében, és hogy az idézett helyen Kropf Lajos is felveti azt a kérdést : vájjon Hagenmeyer miért nem árulja el, hogy hol rejlenek a szóbajövő fejtegetések ? A magyarok és Gottschalk között végbement mérkőzés történetének több vitás része van. Ilyen pl. hogy Kálmán király személyesen vezette-e a magyar hadat vagy nem ? a mire nézve a források is, újabb íróink is eltérnek. Ezzel a kérdéssel nem kívánok most foglalkozni, hanem csak egy másikkal, mely a csatatér topographiájára vonatkozik. Itt első sorban a Sybel által rossz geographus hírébe kevert Albertus Aquensis Expeditio Hierosolymitana cz. műve jön tekintetbe, melyből a régi Bongarsius-féle G esta Dei per Francos nyomán idézek, miután a Recueil des historiens des Croisades IV-ik kötetében megjelent kiadás nálunk nem kapható. Albertusnál (Bong. I. 194. 1.) azt olvassuk, hogy »exercitus Godescalchi ... in campo Belegrave . . . conglobati sunt.« E fehér hely (mező vagy helység) holléte körűi forog tehát a kérdés. Tyrusi Vilmos, sőt már Ekkehard is, Fehérvárra gondoltak, a mi ugyan szintén hibás azonosítás, de korántsem akkora botlás, a minőt újabb írók és köztük az első keresztes hadjárat első kritikai feldolgozója, Sybel, elkövettek, midőn a bolgár Belgrádot azonosíták Belegrave-val, mindamellett, hogy a menekülő póroknak ily igazán országos futása ellen a józan ész is kétségeket támaszt. Súlyosabb dolog, hogy sem Sybel, sem követői nem ügyeltek kellőképen Albertusnak egy odavetett megjegyzésére, hogy t. i. Belegrave >>secus oratorium S. Martini« feküdt. Pedig ez a megjelölés kezükbe ') Hagenmeyer : Chronologie de la première Croisade. Századok, 1906. 664. 1.