Századok – 1908

Értekezések - PÓR ANTAL: Adatok Della Pusterla Vilmos pozsonyi prépost életéhez 905

912 PÓR ANTAL. Nem szenved kétséget, hogy e fejetlenség következtében Pozsony városa nem érte be az addigi gyakorlattal, mely szerint, a lelkipásztorkodást a káptalan tagjai fölváltva teljesítették, hanem külön plebánust választott a kanonokok közül. Ezen eljárás helyességét belátta Márton dömösi prépost, Della Pusterla helytartója is, és megerősítette az új plebánust annál inkább, minthogy a város a templom tatarozását is magára vállalta, a mi — úgy látszik — a prépost kötelessége lett volna. De a káptalan, mely e változás mellett némi anyagi kárt szenvedett,, nem jó szemmel nézte az újítást, míg végre egyezség jött létre Péter őrkanonok mint Pusterlai Vilmos helytartója, a pozsonyi társas káptalan, valamint Pozsony város bírája, eskiittei és polgárai közt, melynek erejével jogot szerzett magának a polgárság, hogy mindenkori plebá.nusát szabadon választhassa, de csakis a káptalan kanonok-tagjai közül ; s a plebánus a prépostnak, mint ordinariusának (főpapjának) annyira alávetve marad, hogy a prépost őt — a fegyelem érdekében — el is távolíthatja. A káptalan is kapott évenkint valamelyes kárpótlást és egy tisztességes ebédet. Ez egyezség, mely Della Pusterla nevével függ össze, mind ez ideig érvényes. Meg kell még említenem, hogy Pusterlai Vilmos a pozsonyi prépostságot később ismét megszerezte, valószínűleg Balázs prépost utóda, az 1358-ban előkerülő Márton prépost után. XI. Gergely pápa ugyanis 1374 aug. 11-én a Pusterlai Vilmos milanói érsek halálával megürült pozsonyi prépostságot motu proprio Corsinoi Péter bíborosnak adományozta. 2) Közben Magyarországgal való összeköttetését igyekezett fentartani, mert nyilván az ő megegyezésével — ha nem óhajtására — történt, hogy VI. Incze pápa neki, Vásári Miklós esztergomi érseknek és a bécsi skótok apátjának meghagyta, miszerint Sziffrid pannonhalmi benezés papot, szentbenedeki apátot, kit a pápa szentmártoni apátnak kinevezett (Villanova, 1355 ápr. 13.) és Nagy Lajos király pártfogásába melegen ajánlott, iktassák be, elmozdítván Stegen Ulrik passau-egyházmegyei gersteni kolostorbeli szerzetest, ki a nevezett apátságot bitorolja.«) >) Pozsonyi kápt. lt. R. 2. nr. 77. dd. 1348 ;'pr. 24. !) Vatikáni magyar Okirattár, I. 1. 472. s) Sörös : A pannonhalmi szent Benedek-rend tört. II. 419. — Tört. Tár, 1895. 77. reg. 196. dd. 1355. okt. 21., mely hogy téves kivonat, kitetszik u. о. a 74. lapon közölt 179. sz. regestából. — Ügy látszik nekem, hogy Stegen Ulrik választás útján lett szentmártoni apáttá ; a választáshoz azonban a szerzetnek joga ez alkalommal nem volt, minthogy az apátság betöltését a pápa fentartotta volt magának.