Századok – 1908

Értekezések - LUKINICH IMRE: Keresdi báró Bethlen Ferenc 1601–1653. - II. közl. 781

800 LUKINICH IMKE. ben s uralkodása eddigi tényeiben biztosítékot látott Lengyel­ország külpolitikai viszonyainak s zilált belügyeinek rendezésére. Ezek az előttük kevésbbé ismert s különben is fiatal Zsigmond jelöltetése által magukat minden kötelezettség alól feloldottak­nak tartották, mivei szerintök megszűntek azon indokok, melyek őket Rákóczy pártjához csatolták.1) Radzivillék körében tehát jónak látták Zsigmond jelöltségét látszólag elejteni, s csak az öreg Rákóczy érdekében és az ő jelöltségét hangoztatva készü­lődtek a választási küzdelmekre. Az okt. 6-án megnyílt király­választó gyűlésen Zsigmond jelöltsége valóban szóba sem került, csupán az öreg fejedelem szerepel a jelöltek között. Bethlenék a királyválasztó gyűlés előtt érkeztek Varsóba. A gyűlés a szokásos helyen a régi formaságokkal okt. 6-án nyilt meg. Tekintettel azonban a felfordult belügyi viszonyokra, melyek gyors orvoslást kívántak, elhatározták, hogy mindenek­előtt — eltérőleg az eddigi szokásoktól — az idegen követek beszédeinek meghallgatása helyett a kozákokkal való tárgya­lásokat tűzik ki napirendre, melyek azonban eredménytelenek voltak.2 ) Több napon át folytak a tanácskozások azon eszkö­zökről is, melyekkel a jelenlegi helyzeten segíteni véltek, s arról, hogy egyáltalában megtartsák-e a királyválasztást, vagy pedig a krakói palatínus javaslata értelmében néhány hónappal el­halaszszák.3) Csak ezután fogtak a tulajdonképeni királyválasz­tás megejtéséhez, mely, mint említettük, először a külföldi ural­kodók követeinek a megállapított sorrendben történő 4 ) meg­hallgatásával kezdődött, kik többnyire az egyes jelöltek érdeké­ben emelték fel szavukat. Mint minden interregnum alkalmával, úgy IV. Ulászló halála után is, többen küzdenek a lengyel koronáért. így I. Rákóczy Györgyön kivűl IV. Ulászló két öcscse : János Kázmér és Károly vármiai püspök ; Fülöp Vilmos branden­burgi választó, Ulászló sógora ; Lipót osztrák berezeg ; a neu­burgi herczeg, sőt az orosz czár is.a ) Rákóczyn s IV. Ulászló >) Jakab kurlandiai herczeg, Rákóczy egyik legrégibb híve. szintén a jelzett okokból nem támogathatta Zsigmond jelölteégét. 1648 szept. végén kelt levele Rákóczyhoz. (Egyidejű másolata a gr. Bethlenek keresdi levéltárában.) *) Temberski : Annales ad ann. 1648. SS. Rer. Polon. XVI. p. 92. s) Bethlen Ferencz és Klobusiczky jelentése Rákóczy Zsigmondhoz, 1648 okt. 11-én. (Szilágyi : Erdély és az északkeleti háború, I. k. 11. 1.) 4) Lengnich : Jus publ. Lib. II. с. 4. §. 23. I. p. 124—125. E) Temberski : Annal, ad a. 1648. SS. Rer. Polon. XVI. p. 93. Kemény J. önéletírása, 474. 1. Dalmadi jelentése. Szilágyi : I. Rákóczy Gy. svéd és franczia összeköttet, tört. 429. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom